Áldott és békés Karácsonyi Ünnepeket mindenki kedves családjának

Boldog mikulást meg ünnepeket kíván a Geciszar lustálkodó stábja és jómagam

A képhez a videó itt

Hangya Gróf Krónikái 2 (harmadik rész)

Rég nem történt semmi erre felé, szerkesztőségünkben a félelem és a gyűlölet lett az úr, de most már felszámoltuk és remélhetőleg hamarosan meg is erőszakoljuk a gonoszság forrását aki nem más mint a Pápa. Független vallási vezetők világosítottak fel hogy a világunkat súlytó háborúk és éhinségek nagy része mögött ő áll, ugyanis fordított kereszt alakú falloza áthasítja a boldogság szerény falazatát. ÉPP EZÉRT megkérünk mindenkit, hogy ha találkozik vele, vágjon le belőle egy darabot és eresszen rá egy adagot a saját szeretetéből.

Köszönjük. És most folytatódjon a várva várt mese...

A telep (3. fejezet)


Hangya elérzékenyülve érintette meg a kisded jóformán csonkká égett mancsocskáját remegő mutatóujjával. Könnyek patakzottak ki szeméből, térdrerogyott és úgy kezdte testét rázni a keserű zokogás.
Ne félj-mondta az öreg bohóc. Ennek az útnak nincs vége számodra. Ha erősen fohászkodsz a gyermekhez, segítséget kapsz Lázár bachhikus ostorai ellen. Kántáld a szent imát és bebocsátás nyersz a tűz kapujába. De jól vigyázz! Ha lázár megsejti miben mesterkedsz visszatér, és kevés időd lesz, hogy elhárítsd pokoli csattogását!
A gróf egyszerre tisztán látott. Tudta az imát hisz ifjú korában sokat énekelgette a temető beli portyái során.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
Kip-kop nagy gyerek, a kutyákkal szendereg, ha nem figyelik többiek, eltűnnek a sebelyek.
Kip-kop nem gyerek, vele vannak az egek, ellene az öregek, kezében meg késhegyek
Pity potty vér hegyek ránk szakadó fellegek, meghaltak az öregek, elégtek a gyermekek.
A ördögi varázsige hatására a elfeketedett kisfiú szép lassan kiemelkedett a a kocsiból , hurrikán tombolt, szemei izzottak, tenyerecskéiből fények csaptak elő. Nem volt az már gyermek, teste megduzzadt, szárnyak szakadtak ki hátából, varjak rikoltoztak mindenfelé, az oroszlánfejűek pedíg hasra fekve kántálták tovább az igét.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
A falu népe egyszerre vált fűrészporrá, s szállt bele a hatalamas szárnyas rovarba amivé a kisded vált. Kis kezei helyén kaszaboló ízelt lábak nőttek, hangja eltorzult motyogásá vált, szárnyai ostorozták a levegőt. A gróf megrettent ettől a hatalmas teremtménytől de tudta mi a dolga. Kardját kihúzta hüvelyéből s meglódítva a rovar egyetlen emberi részébe dobta, az elszenesedett csecsemő fejbe. Éles hanggal hasította át a babát a kard és ekkor minden elfehéredett, a fák, a bódék, a teremtmény és Lázár minde egyszerre semmivé lettek csak a bohóc állt egymaga és Hangya.
-Most mi történt?-kérdezte Hangya-hova menjek ezek után? Kihez fordulhatok.
De nem kapott választ, és hiába is könyörgött a bohóc is eltűnt, és csak Hangya maradt. Minden amit ismert köddé vált, minden amit értett, megszűnt. És csak ő maradt meg a fehérség.

Epilógus: Hangya bánatosan ült ágya szélén majd mikor könnyei felszáradtak előhúzott egy tálat ágya alól s a benne úszó kis barna hurkát szájába tömte.

Vége

Ősz köszöntő

A Végső Igazság

Hangya Gróf Krónikái 2 (második rész)

Elsőre bocsánat régen posztoltunk egy kicsit leterhelt minket eza HILDes szezon de mostmár minden halott öreget beszolgáltattunk a jogosult kéjvágyóknak és jól meg is vastagodtunk belőle, nem is beszélve az ingyen aszaltpunciról (igaz skacok?) szóval folytatjuk ott hol annak idején abbahagytuk!

A Telep (2. fejezet)

A kisgyermek tetemének maradványa szétporladt a szörnyetegnek csapódva. Mintha magába szívta volna annak erejét, úgy duzzadt meg egyre csak alakja s nőtt volna méghatalmasabb árnyékot vetve a félelmükben földbegyökeredzett lábú lakosokra.
-Hatalmas úr ! -Kiáltotta az egyik.-Bocsájtsd meg eltévejedett szolgád támadását, nem tudja, hogy kivel áll szemben! Nem ismer tégedet kinek szavára élők halnak s holtak kelnek. Hagyj minket nyugodni, s fogadd a gyermeket áldozatunkként!
A nyugati szél mindíg csípős. Még ha nem is erős akkor is érezni a friss hegyi zamatot rajta. Hangya fülében a hajnali szél sistergett. Homlokáról véres izzadtság csordogált kövér cseppekben a szemöldökéig. Ott elágazva az orra vonalát követve, azon végig és le a földre. Potty.
-Miért követsz? FELELJ!!!
-Csend volt. Csak a sistergés hallatszott. Porzott a szikkadt föld, talán az oszló emberek is. Nem lehetett megállapítani, valós és valótlan összemosódott. Majd kisvártatva a feszült csendet a sötét úr mély hangja hasította fel.
-Hangya Gróf! Te utolsó galád féreg! Te ki a holtak birodalmában kéjelegsz most idejöttél megrontani népemet?! Hát halld szavam te satnya senkiházi! Ha mégegyszer utamba kerülsz olyan kínoknak teszlek ki, hogy egy életre megtanulod kerülni SZENT LÁZÁR HARAGJÁT!
-Szent...Lázár...Te? A leprások védőszentje? A végtaghiányos árvák felavatója?-Kérdezte a zavarodott gróf. De hát miért üldöztél ezidáig, mi azon ok amiért félelemben tartasz engem és ha tudod miért erre vetett utam arra válaszolj mi okból álmodtam erről a helyről évtizedek óta?! -Meglepetten állt a démoni alak, a kihívásként neki szezett kérdésektől. Talán a nyugati szél tette de hirtelen érezte már nem csak ő birtokolja az erőt melyet a környező vidék teremtményeiből nyer. Már nincs egyedül.
-Hát legyen! maradj itt az estére s megleled válaszod kérdéseidre. De ha holnapig nem felelsz meg három találós kérdésemre HALÁLOK HALÁLÁVAL HALSZ!-S ekkor tornádóváalakult majd szétfoszlotta levegőben,gomolygó füstként szent Lázár.
A falu lakói szorosabban kezdék körbeállni Hangyát. Egyik másik egyrehangosabban kezdte kántálni "a bolond, a bolond" amíg a csoportosulásból elő nem ált egy gyászos külsejű öreg bohóc, babakocsit tolva magaelött.
-Gyere ide fiam mondta barátságos hangon. Lépj ide és fogd meg gyermekemet, és választ kapsz kérdéseidre. -Ahogy a gróf közel lépett a babakocsiban egy elszenesedett kis tetemszerű lény nyitotta ki gennyes szemzugait és gügyögve nyúlt a rémülettől összeszorult gyomrú lovag felé.

Folytatjuk

Búcsú

Mert mi minden nap búcsúzunk, mivégre hát a boldogságunk?
Kikúszol csak belőlem, mint kövér barna gyermek
Könnyeim nem törlöd le, nem is lesz semmi sem utánunk...
Mert nem marad mögötted csak bú, s kocsonyás kis nedvek.

Elnézem a tested. Mosolygok rád, de tudom, nem lehetsz enyém,
Szerecsen bőröd repedezett, arcod barázdák szelik.
Hogy ki ne száradj, megitatlak, kacagj hát végre, kacagj felém!
De te nem mozdulsz, csak fekszel puhán, torzódat a habok verik.

Mivégre hát az a vad öröm, mivégre hát a sok rég volt szép emlék?
Megcsaltál. Miként a többi, úgy te is hűtlen vagy,
S hamiskás emléked barna jelét mégis-mégis a falra kennéd?!
De nyugodni pillantásod, örök illatod -tudom- sosem hagy.

Eltűnsz majd a forgatagban te is, rotyogásod már alig hallani
S révetegen nézzük egymást, mintha lenne még hátra valami...
mintha lenne még hátra valami...
mintha lenne még hátra valami...

Vaginális Gergely összes költeménye 6.

Kinek ?

Kinek adod be azt,
Ha nem állok már itt sután?
Kinek súgsz oda,
Egy lassú tánc után?
Kinek Veszed le azt,
Ha nem érzed már ruhám?
Kinek teszed be faszt,
Ha nem lesz már itt a pinám?

Kivered.


Körömpiszok

Körömpiszok, gyászkeret,
Keress nekem sírhelyet.
Te tudod azt legjobban,
Hogy aki gödörben van,
Annak bánata nincs,
s arca is gondtalan.
De köröm alatti piszok,
Helyzete is titok,
honnan került oda?

S miért ilyen édeskés.


Haikuk- Életképek

Kezemmel barangolok
nadrágomban. Mint
gyepen őzek

Homlokom verejtékes
a Gödör teraszán nyüzsörnek.
Szaron a legyek.

Lábujjaim közt kosz
kolónia, életkép.
Feketés szépség.

WHITEMAN 1. rész

Robert Crumb megrendítő társadalmi drámája 4 részben csak itt a geciszaron!

Vaginális Gergely összes költeménye 5.

Napjaim

Szart teszek,
Szart eszek,
Így telnek,
A reggelek.

Húsos szar,
Vékony hosszú,
Nem finom,
De nem vár bosszú.

Amúgy igen,
Néha nemis,
Alámfekhetsz,
Kaphatsz te is.

Potty

Potty

Potty

Szomorú?
Aligha szép
Jobbra mennék,
(vagy) Balra mennék...

(de már csak...)
Így telnek a napjaim,
Semmit se teszek,
Csak szart eszek,

És szart teszek.

Nem vicces de miért ne

Hangya Gróf Krónikái 2 (első rész)

A Telep



Négy napja lehetett úton a lovas. Elhagyott eddigre erdőt, falut, rétet, fogadót. Nem állt meg. Arca pedig csak rángott a feszültség és a fáradtság zavaros egyvelegétől. Nem aludt, nem evett csak menekült és tudta, hogyha megáll, utoléri a halál sötét sarlója. Érezte a bűzt, amely a sarkában járt és azt is tudta, hogy nem menekülhet, de ez most nem foglalkoztatta, ebben a pillanatban azonban megtorpant a ló ugyanis ismerős területre érkezett. Ez volt az. A hely ahol sosem járt de álmában mindig látta, hogy egyszer eljő.
A lepratelep.
A lepusztult viskók sora és a karámban tébláboló sovány szamarak könnyet csaltak a Gróf szemébe. –Hát itt vagyok. Itt kell megküzdenem esküdt ellenségemmel? Ezen a földön ahol csakis a béke honol?- Az egyik házikóból egy kisfiú szaladt ki arca jóindulattal szólva is erősen hiányos volt. Haja kócos kisördög benyomását keltette, jobb lábfejének hiánya pedig csak még inkább aranyossá tette a kis figurát. - A bái uá huánu?!- Üvöltötte a kisfiú de nagy igyekezetében eleredt a füle vére és ott helyben összeesett. Felnézett a gróf és látta ahogy a lombok közt közeledik. Hatalmas volt és sötét, ahogy lassan alászállt a föld is megremegett. A kisfiú a földön rángatózott szájából sárgás hab gyöngyözött a földre. Hangya ámulva nézte ezt a helyes kis életképet, mintha csak erőt akarna meríteni világának borzongató csodái közül. Harc közelgett de a környékbeliek is érezték a bajt és a viskókból kikecmeregtek a magukat vonszoló oroszlán fejű emberek. Szomorkásan lépdeltek a páncélos alak felé zsákvászon ruháikban és kérdőn néztek rá. -Nem én vagyok a ti ellenlábasotok jóemberek, hanem az ott!
- Kiáltotta a falu lakosainak, akik szemükkel kinyújtott karját követve az égről alá ereszkedő sötét alakra pillantottak. Jóval magasabb volt a grófnál. Arcát sisak fedte.
-ÁLLJ KI VELEM TE FÉREG!- Üvöltötte, Hangya s előrántotta méteres pallosát, majd odacsapott a démoni alaknak. Az meg se hátrált a hatástalan támadástól s nyomban akkorát csapott le támadójára, hogy az menten nekivágódott a földön pihenő kisgyermeknek. A lurkó teste detonációszerűen pukkant ki a páncélos alak súlya alatt. Meghalt. És ez hamar tudatosult a gróf verejtékező homloka mögött is. Kétségbe esett a szörnyű fordulattól. Felkapta a gyermek élettelen testét, amelyből még csordogált az élet vörösbora valami sárgás hab társaságában s arcába vágta a roppant teremtménynek. A felhők összegyűltek s a fákat tépték a vad szelek. Eső sortüze záporozta a falu tanácstalan lakóit.

Folytatjuk

Cím nélkül

...Igen.

Vaginális Gergely összes költeménye 4.

Őszi emlék

Könnyeznek a bokrok
Érzem,
Zokognak.
Az eget
Kémlelem...
Az eső lassan jő
Lemossa a koszt
A piszkot
De van amit nem mos le
Te kis piszok
Emlékszel?
A susogó fák árnyéka?
Senki se hallotta meg.
Zihálás
Gondolsz még rá?
Kolbász szag
Néha...
Nem csak kolbász volt
Soha
Piszkos volt?
Talán.
Pőre...
Igen.
Most esik
Megváltoztunk...

Művelődjünk

egy 5éves üdvöske

megtaláltam a Gergely kollega húsvéti pornóposztjában bemutatott nyúlúr kistestvérét Pimpinkint, aki mint kiderült egy pedofil szex-szekta hírhedt zsánerkaraktere és egyben fedőfigurája is.

A videó másik főszereplője a fiatal, ám -mint neve is egyértelműen elárulja- annál tapasztaltabb Csicsi. Szerkesztőségünk kiderítette, hogy az 5éves lányt eredeti nevén: Orsós Bagamérit (édesanyja saját bevallása szerint, azt hiszi, hogy a Bagaméri női- keresztnév) a szekta másfél évesen vásárolta meg családjától, egy HBO dekóderrel. A fiatal művésznő azóta bejárta a bolygó gyermekorientált alvilágát Moszkvától a Vatikánig, azonban érdekessség, hogy a mai napig is csak olául tud beszélni. Természetesen sem a lemezen, sem a klipben nem Csicsi énekét halljuk, de már hozzászokhattunk, hogy a popzenébe már csak a testük miatt kerülnek be a lányok. A fedőszervezet által kiocsájtott CD-k tartalmazzák az itt is megnézhető ízlésesen adagolt-, sejtető előzetest, valamint egy kódszámot, mely egy hónapig bebocsájtást jelent a nyúl szervezet weboldalára. jó szórakozást hozzá

Nemtom.hu vs költészet

Round 1
Ady vs Nemtom

q: q: Sem utódja, sem boldog ôse, Sem rokona, sem ismerôse, Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié.
a: Ugyan :)

Round 2

Pilinszky vs Nemtom

q: A pokol térélmény. A mennyország is.
a: Nem.
q: Kétféle tér. A mennyország szabad, a másika lefele látunk, mint egy alagsori szobába,föntrõl lefele látunk, mintha egy lépcsõházból kukucskálnánk lefele egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?) alagsori szobának ajtaján át.
a: Nem tudom.
q: Ott az történik, ami épp nekem kibírhatatlan
a: Á! Hülyeség.
q: Talán nem egyéb, kibontanak egy rongyosládát, lemérik, hány kiló egy hattyú,
a: Nem.
q: vagy ezerszeres ismétlésben olyasmirõl beszélnek azzal az egyetlen lénnyel, kit szeretek, mirõl se írni, se beszélni nem lehet, nem szabad.
a: Igen. Sőt...!
q: Ezek alapján szerinted Pilinszky meleg volt?
a: Igen. :)

...a folytatásban József Attila, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső, próbálja versei segítségével legyőzni a nemtom.hu mindíg frappáns válaszait.

Kellenes húsvéti ünnepeket

A geciszar blog ezennel utólag is kellemes ünnepeket kíván közönségének. Az alkalom komolysága miatt új sorozatot nyitunk meg, melynek bemutató darabja stílszerűen az aktuális eseményhez kapcsolódik. A képen a húsvéti nyúl látszik aki a húsvéti munkálatok, és az állatkerti simogató gyötrelmei után gyöngéd kezek cirógatására szorul. Csinos segítőtársa Veronika tehetséges feltörekvő dráma szakos prostituált pedíg készségesen segít fellendíteni a szomorú tapsifüles tavaszi szünetét. a képsor teljes pompájában megtekinthető itt.

Pontozásom alapján 5/5 fantáziadús, drámai, keserédes akárcsak az élet

Nemtom.hu ÚJRATÖLTVE

q: Szevasz te patkány!!!!!!!!!!
a: szia
q: anyádat kinyaltad már a héten?
a: Ugyan! Nem hiszem.
q: de igen, hiszed!
a: Nem.
q: nem!
a: Igen.
q: a jó öreg tapsihapsi trükk mindig beválik.
a: Ez milyen duma már :)
q: olyan amivel anyádat is felszedtem ;-)
a: Nem.
q: tényleg nem szedtem fel, igazad van.
a: De.

Wolfgang, az ápoló 1

Az öreg félve körbepillantott a sötét szobában. Szegényes bútorozású, rideg kis helység volt, a falakról lógó pár régi fotón kívül csak a bevetetlen ágy árulkodott róla, hogy talán él is ott valaki. Csend volt, feszült csend. Egyedül az a fránya poros vekker kattogott, s az öregnek úgy tűnt, egyre hangosabban, és hangosabban. Tik. Tak. Tik. Tak.
Pár perc és bejön. Előre tudta, hogy be fog jönni, mert mindig ilyenkor jön, és ha ő jön, akkor jön újra a fájdalom. A derékfájás, a szívbántalmak, és a rettenetes kín a tomporánál, ó, az a rettenetes kín.
Nem... most az egyszer nem fogja hagyni, hogy az az őrült újból megtegye azt. Az öreget három és fél éve dugták be az otthonba, és azóta minden egyes szerda délután maga volt a pokol. Izzadt, ráncos ujjai elfehéredtek, ahogy a feltoluló emlékektől megriadva még jobban rászorított a műanyag villa markolatára. Az az őrült ember... végig csak suttog... mindig csak suttog, szörnyű dolgokat, és néha énekel is, halkan... olyan nagyon halkan, hogy még a feszülő bőr ropogását is hallani lehet. És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy ő hiába zokog, hiába zihál, és hiába próbál sikoltani, senki sem hallja meg.
Félelmében könnyek szöktek a szemébe. Annyi mindent megélt már a 87 év alatt, de soha nem gondolta volna, hogy élete alkonya lesz a legszörnyűbb az egészből. Szemei előtt most is ott lebegett az a démoni vigyor. Hallotta a suttogást...
De nem, most nem szabad megijedni. Most végre véget vet az őrült ember rémuralmának, végre megmutatja, hogy hiába gyenge és vén, vele nem lehet csak úgy... csak úgy... packázni. A gyógyszerektől állandó kábaságban volt ugyan, de így is tisztán látta maga előtt, ahogy az őrült nyakába döfi a villát, még mielőtt az... még mielőtt bármit is tenne. Még mielőtt suttogni kezdene... és kattogott a vekker. Tik. Tak. Tik. Tak.
Aztán... meghallotta a lépteket. És a fütyörészést. Már a folyósón van. Jön.
Az idő megállt, és felgyorsult egyszerre. A szíve úgy vert, hogy már sem a vekkert, sem a közeledő lépteket nem hallotta. És kinyílt az ajtó, rideg fénnyel árasztva el a szobát. Az öreg görcsösen megszorította a villát a háta mögött, ahogy a sötét, fütyörésző alak belépett, és fátyolos hangon megszólalt:
- Verőfényes szép napot, Kovács úr, felkészültünk a mai vizitre?
Az öreg szíve úgy zakatolt, mint egy mozdony. Meglendítette karját, és a nyakra célzott, de elvétette, az ajtófélfán pici darabokra tört a műanyag evőeszköz. Érezte, ahogy a combjába fúródik az injekciós tű, látta a rettegett arcot, ahogy mélyen belenéz az övébe, és elmosolyodik.
- Ejnye-bejnye, kedvesem, hát már vártál rám?
A szavak összefolytak a heves szívdobogásával, az óra tiktakolásával, az üvöltő suttogással. A nadrágjának szakadásával, a zipzárok szörnyű hangjával, a vazelines tubusban matató ujjak puha neszével. Saját elkeseredett nyöszörgésével. Az ápoló halk énekével, az ágy szomorú nyikorgásával.
A sötét kis szobában tovább kattogott az öreg vekker, valahol az udvaron egy madárka csicsergett, lassan besütött a nap a redőny rései közt.
És az öreg zihálását most sem hallotta senki.

Móka s kacagás kicsiknek és nagyoknak egyaránt

Kockázatok és mellékhatások

Vaginális Gergely összes költeménye 3.

Hiány

Takarodj, takarodj,
Nem kellesz nekem,
Maradj még egy kicsit...
Vakard meg a belem.

Önfeláldozás játék

Kádban maszturbálok,
Kis hajó untat,
Egy kés és fantázia
Mingyárt többet mutat.

Hibáztam- Ne mondd te is
Most hideg, most meleg,
Már nem érzek semmit,
De készen áll, hogy egyed.
...finom?

Egy láb nélküli ifjú sanyarú hányattatásai az internet rideg világában

23:22 [Tolószékes Fiú] AKARLAK
23:22 [Charlene] rögtön jövök
23:23 [Charlene] privát probléma!
23:23 [Tolószékes Fiú] :-(
23:23 [Tolószékes Fiú] magányos vagyok
23:23 [Tolószékes Fiú] légy az enyém
23:23 [Charlene] sajnálom, de nem így szokás "csajozni"
23:24 [Tolószékes Fiú] a lábaimra célzol?
23:24 [Charlene] nem!
23:24 [Tolószékes Fiú] mindenki magamra hagy, mint a végtagjaim is...
23:24 [Tolószékes Fiú] legalább te ne hagyj cserben :-(
23:24 [Charlene] se köszönés se semmi, se kivagymivagy, hanem AKARLAK
23:24 [Charlene] nálam nem ez jön be!
23:25 [Tolószékes Fiú] ó Sárlen
23:25 [Tolószékes Fiú] kemény szavak ezek, de én magam is egyre keményedem
23:25 [Tolószékes Fiú] kérlek
23:25 [Tolószékes Fiú] ne hagyj most magamra
23:25 [Charlene] találj olyat, akinek hasonlít a stílusa
23:26 [Tolószékes Fiú] NEM!
23:26 [Tolószékes Fiú] nekem te kellesz
23:26 [Tolószékes Fiú] vagy te, vagy senki más.
23:26 [Charlene] pech
23:26 [Tolószékes Fiú] ne
23:26 [Charlene] de
23:27 [Tolószékes Fiú] :-(
23:27 [Charlene] további szép estét és sok sikert
23:27 [Tolószékes Fiú] mit kezdjek most magammal?
23:27 [Tolószékes Fiú] mihez...
23:27 [Charlene] próbálkozz máshol
23:27 [Tolószékes Fiú] MIHEZ KEZDJEK MOST ÍGY?!
23:27 [Charlene] szia
23:27 [Tolószékes Fiú] de hidd el
23:27 [Tolószékes Fiú] úgy kattintottam rá a nevedre, Sárlen, hogy vagy ő, vagy senki
23:27 [Charlene] ok, elhittem, de még mindig ugyanazon a veleményen vagyok!
23:28 [Tolószékes Fiú] és ha már a tiéd sem lehetek
23:28 [Tolószékes Fiú] akkor
23:28 [Tolószékes Fiú] akkor én
23:28 [Tolószékes Fiú] elsorvadok
23:28 [Charlene] akkor rákattintasz vki másra pontígy!
23:28 [Tolószékes Fiú] hát nem értesz?!
23:28 [Tolószékes Fiú] hiányod úgy éget
23:29 [Tolószékes Fiú] mint a lábaimé... :-(
23:29 [Tolószékes Fiú] kérlek ne hagyj el te is, mint ők
23:29 [Tolószékes Fiú] magányos vagyok
23:29 [Tolószékes Fiú] és nincs más reménységem, csak
23:29 [Tolószékes Fiú] Te
23:29 [Tolószékes Fiú] Csak te vagy már nekem, Sárlen
23:30 [Charlene] én nem vagyok neked
23:30 [Tolószékes Fiú] de
23:30 [Tolószékes Fiú] te...
23:30 [Tolószékes Fiú] te sem vagy más mint ők! :-(
23:31 [Tolószékes Fiú] mindenki csak a kerekesszéket látja bennem
23:31 [Tolószékes Fiú] elegem van
23:31 [Tolószékes Fiú] elgurulok ebből a világból
23:31 [Tolószékes Fiú] kigurulok innen, és itthagyok mindent, hát DÖGÖLJ MEG TE IS, SÁRLEN! :-(
23:31 [Tolószékes Fiú] DÖGÖLJ MEG TE IS, MEG MINDENKI, AKINEK MEGVANNAK A VÉGTAGJAI
23:32 [Tolószékes Fiú] ROHADJON RÁTOK EZ A BÜDÖS VILÁG

Dr. diszkrét különkiadás


a Jordán Ilona eset - 1.rész
Kérem segítsen doktor!
Egyik este piperészkedés közben véletlenül kinyomtam a jobb mellbimbómat. A helyén keletkezett kis sebből azóta sem áll el a genny. Nagyrészt koszosfehér és néha jön hozzá valami bordó is, az eperöntetes McFreeze-hez hasonlít, csak meleg. Viszont tegnap elfogyott a kisfiam tápszere, így kénytelen voltam magam szoptatni. Akkor nem is volt semmi baj, ivott rendesen. Az volt egyedül furcsa, hogy mintha nem akarná abba hagyni...
------------------------------------------------------------
Doktorúr!
Lehet könyököt operálni a hímvesszőmre?
áron

felőlem aztán
------------------------------------------------------------
a Jordán Ilona eset - 2.rész
Aztán, mikor már nagyon fájt az emlőm a szoptatástól megpróbáltam leválasztani Dezsőkét, de nem lehetett. Kis fogaival egyre jobban kapaszkodott és karjaival csapkodni kezdett. Aztán egy pillanatra sikerült eltaszítanom, ekkor kifordultak a szemei feje pedig sárgulni kezdett. Engedtem, hogy tovább szopjon és azóta sem hagyta abba. Már több mint másfél hete vagyunk így. Egy dolog, hogy már nagyon fájnak a melleim, de elhasználtuk a gyerek összes pelenkáját, nem beszélve arról, hogy maga a pelenkázás is mennyire körülményes volt így. Most már ádámkoztümben csüng rajtam, az állandó szopás okozataként pedig, folyamatosan és vég nélkül kakál. Ezt a fekáliscsorgást egy a lábaim közti lavorba igyekszem irányítani, de néha mellé megy. Az istenszerelmére doktorúr kérem segítsen, csupa csecsemőpiszok vagyok és ez a valami ami kerek 9napja szívja a gennyet a bimbóm helyéből nem tudom, hogy a fiam-e egyátalán!
Előre is köszönöm: Jordán Ilona

Kedves asszonyom meg kell mondjam, ez valóban összetett probléma, de mégsem értem miért kell ezzel a gusztustan lidércnyomással sokkolni az olvasókat. Úgy vélem a legokosabb az volna, ha fogná magát és a sérült csöcseivel meg a mutáns faszfranc gyerekével együtt karanténba vonulna, hogy a nemzet legnagyobb zsenijei kísérletezhessenek magukon. Szerencsére nem restelkedtem magam eljárni az ügyében, értesítettem az Állami Titkos Labort hollétükről.
reméljük a legjobbakat, üdv: Dr Diszkrét

Joe Blow avagy a fiatalság

Mert mivégre áll fel az emberi fasz?

PS.: This is the sexiest thing i've ever seen LOL!

érdekességek a nagyvilágból

A csimpánzok nem majmok?

Dr. Hans Fritzkopf elismert majombiológus kutatásaival egybevágnak a kanadai független tudós-akadémia által nemrég nyílvánosságra hozott eredmények, miszerint a csimpánzok valójában a homoszexuális négerek. A hírt közfelháborodás követte. Fritzkopf professzor DNSteszttel beizonyította, hogy Eddie Murphy és Micheal Jackson is csimpánznak számít.










képünkön: Dr Hans Fritzkopf egyik batájával

Vaginális Gergely összes költeménye 2.

Mi lett veled...
(avagy egy szegény kisgyermek panasza a meddő életművészhez, inspiráció gyanánt)

Mi lett veled császárom,
Mindent elfelejtettél.
Lekakiltad lábszárom,
S reám szellentettél.

Feldereng közös múltunk,
Öreganyád bimbója.
Elektrosokk, égett bőr szag,
Csupa szép és jó móka.

De most egyedül vagyok,
S a falak oly komorak.
Már nem kergethetünk sikátorba,
Végtag hiányos lányokat.

Már nem égetünk keresztet,
Pedíg mindez nem rég volt.
Nyisd ki hát újra szemed,
Felettünk már a kéjbolt*.

*igen

Hangya Gróf Krónikái 1

KESERŰ SZERELEM



Hangya Gróf az ablakán beszűrődő fényben fürdette bágyadt arcát, nézte ahogy madarak szabadon szárnyalnak, gondolatban velük tartott ám beteges teste egyre mélyebben süppedt a fotel karjai közt, ahogy a halott emlékek lehúzták a múlt sötétségébe.
Hangyagróf mélységesen szomorú, magányos ember volt.
Néha órákon át rótta a közeli temetőt friss holttestekért kutatva. Ugyanis szerelme halála óta nem lelte örömét az élők társaságában.
Egy éjszakán történt azonban, hogy amíg a zord halottas kertben járt ahol a szomorú sírköveket nedves moha borította, megcsapta orrát az a régi érzés. Az első találkozása Elzával. Milyen friss volt a teste milyen szép volt az a bordó posztó, milyen mennyei hamvas arca volt a lánynak, s ahogy besimult az ódon tölgy koporsó ölelésébe, visszautasíthatatlanul kívánatosnak tetszett.
Ekkor látta először a gróf ifjú húgát akit a tüdővész ragadott el rokonaitól, de tudta, hogy ez isteni jel. Egy újrakezdés mindkettejüknek, egy újabb iskolája a testiség művészetének, s ahogy a fekete ruhás gyászoló népség kijebb ment, Hangya ifjú rokona felé hajolt.-Ó míly ártatlan vagy Elza! És ugyanakkor milyen érett! Tested hordozza az élet minden tapasztalatát 10 éves létedre igazi úrihölgy lehettél-Sóhajtotta, s mohón elkezdte kigombolni nadrágját, miközben a lány nyakát csókolgatta. Eggyé váltak aznap este.
De ez már régen volt Elza az idő elteltével ráncos lett és barna. Egyre kevésbé hordozta azt a szépséget ami miatt a gróf a szívét adományozta neki annyi hónapja. S most négy évre rá nem maradt belőle semmi csak egy furcsa érzés, egy nosztalgikus gondolat és egy ragacsos tenyér.
Hangya elszégyelte magát amiért így elkalandozott, gyengének érezte magát a múlt kísértése miatt. Szeretett volna üvölteni de tudta nincs válasz sóhajára. S tovább lépdelt ám nem hagyta nyugodni ez az orrfacsaró illat, el is kiáltotta magát -Elza! Elza, te vagy az?! Drágám?! Hát visszatértél énhozzám?-A válasz kisvártatva jött egy közeli bokorból. Egy hetvenhat éves kovács volt az Szergely, aki feleségének hozott virágot. Szomorú arcát a kor erősen barázdálta, úgy tűnt percekkel ezelőtt még sírt, alakját a kezében tartott lámpás világította meg.-Én..én nem tudom ki maga.-Mondta, de akkor a gróf már nem hallotta amit dadogott, a szag hatására teljesen elöntötte a régi vágy.Megostromolta a tehetetlen öreg embert és megosztotta vele Elza iránti titkos vágyait. Átsegítette őt Elza birodalmába. A kéj birodalmába, ahova azelőt csak nekik volt bejárásuk.
Ám mikor a mennyei nedű átáramlott Szergelybe a minden hirtelen remegni kezdett, s mintha szétvált volna föld s Elza emelkedett volna ki iszonyú dühben égő szemekkel.-Örök hűséget esküdtél nekem! Hát most hol az örök hűség?! Ki a holtak birodamának kapujában kéjeleg, kövesse a sárkány útját s ne álljon meg a második kapuig! De te nem eszerint cselekedtél! Büntetésedet pedíg nem kerülheted el!-A Gróf teljesen megrémült a sátáni jelenet láttán, ám nem volt félős fajta s hamar válaszolt Elza lidércének.
-Szerelmem! Tudhatnád hogy csak te érted ver szívem, de nem bírom tovább, a második kapu birodalma távolodik öregségemre, de miattad akár a harmadik kapuig is elmennék! Csak adj egy kis időt!
-Elza tétován nézte ahogy a Gróf újra legugolt s magához húzta az öregúr ernyedt fejét majd felüvöltött. -Érted akár a harmadik lakatot is leverném, a harmadik gyűrűt is felhúznám, a harmadik bort is ledönteném drága egyetlen szerelmem!
S együtt égtek azon az éjszakán ahogy az ég és a föld örök nászba kezdett.

Az élet iskolája

A kis Máté eltűnődve bámulta a tó vízén úszkáló kacsákat.
- Apu, meséld el, hogyan lettem én! - Kérlelte az apját. Az először hirtelen megszeppent, de tudta, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat; Máté elég idős már ahhoz, hogy megtudja, hogy működnek a dolgok. Nem esett zavarba. Rövid szünet után belekezdett:
- Nos kisfiam - Mosolygott - az egész úgy kezdődött, hogy egy tíz évvel ezelőtti esős májusi napon a villamoson utazván megpillantottam egy gyönyörű lányt. Ő volt a te anyukád.
Apu itt egy kicsit mintha kacagott volna, de Máté nem volt benne biztos, hogy nem csak köhécselt.
- Rögtön tudtam, hogy ő különleges. Leszállt a villamosról, és én követtem őt... egészen az első sikátorig. Az esőnek hála kevesen hallották ahogy felsikoltott azon a gyönyörű hangján - Apu beszéde meglágyult, és a tekintete is egészen nosztalgikus lett. Hirtelen bukkantak elő az emlékek.
- Szóval berántottam anyádat a sötétbe, és leszopattam. Nem volt semmi, nekem elhiheted! Ezekután rászartam a farkamra, és a szaros farkammal hágtam meg őt. Anyu csak sírt örömében! Majd... beleeresztettem az ondómat a szaros és addigra már jócskán véres vaginájába. Mellesleg - kacsintott Mátéra - ez voltál te, bütyök.
A kis Máté csak csöndesen hallgatta a történetet, és megpróbálta pontosan elképzelni, milyen szép is lehetett az anyukája akkor, és milyen jól érezhették magukat Apuval, aki folytatta:
- Miután végeztünk, az éj leple alatt szépen hazavonszoltam a teljesen elalélt anyut, és bezártam őt a pincénkbe. Szegény eleinte nagyon nehezen szokta meg, hogy csak a kulcsjukon keresztül kommunikálhatott velem. De - ahogy mondani szoktam - a szerelem mindent legyőz! Ezt jól jegyezd meg fiam. Minden nap rendszeresen juttattam be neki száraz kenyeret, és egy tálka vízet is. Azért, hogy ilyen szép nagy, és erős fiam legyen, majd ha megszületik! Ilyen szép és erős, mint amilyen lettél, pöcök!
- Javíthatatlan romantikus vagy apu - Próbált hízelegni az apjának Máté, de még mielőtt befejezhette volna, hatalmas pofon csattant az arcán.
- Ne szakíts félbe, bütyök. - Apu keménykezű volt de igazságos, ezért a fiú tudta, hogy jogosan kapta a leteremtést: alig sírta el magát, csak szépen feltörölte ingujjával a vért a padról.

- Folytathatjuk?
Máté bólintott.
- Ezekután szomorú időszak következett. Anyád nehezen is viselte. Sokszor szökni próbált, de nem jutott messzire, csak a bejárati ajtóig. Ott értem őt utól az ásóval. Szóval szépen lassan megszokta, bár kissé lefogyott a hónapok során - bár lemerném fogadni, hogy ezt csak érted tette, pöcök! Hogy szép vékony legyen, amikor világra jössz!
Máté eltelt büszkeséggel. Apu folytatta:
- Szóval így teltek el ez a keserédes hónapok... azután, úgy 8 hónap elteltével, egy reggelen arra ébredtem, hogy anyád iszonyatosan sikoltozik, és vér csorog a pinceajtó alól. Rögtön tudtam, mert én mindig megérzem az ilyeneket, szóval rögtön tudtam, hogy az egy különleges pillanat! Ekkor születtél meg! Igaz, kicsit koraszülött voltál, és a melső lábaid sem fejlődtek ki rendesen, de anyáddal lelkiismeretesen neveltünk téged a kutyaólban. És nézd: egész szépen megnőttél!
A fiú szinte dagadt a büszkeségtől és az örömtől. Mostmár tudta, hogyan is működik a világ.
- Na menj, és etesd meg szépen a testvéreidet, meg anyádat a pincében, bütyök!

valaki itt ki meri mondani a kib*szott igazságot barátaim!

művészkedhetünk akárhogy kedves szerzőtársaim, de mindnyájunknak fejet kell hajtanunk, amikor a valódi tehetség megnyilatkozik. (egy olvasói levél Winkler Róbertnek)

"A MOCSKOS ZSIDÓ GETTÓLAKÓ KURVA ANYÁD TE BÜDÖS CIONISTA ZSIDÓGECI, MI A FASZT SZÓRAKOZOL AZON HOGY A KIBASZOTT ZSERNYÁKOK MEGINT KÖNNYGÁZOZTAK, KIIRTHATTUK VOLNA AZ ÖSSZES FASSZOPÓ ZSARUGENYÓT, AZ ÖSSZES ROHADÉK FAKABÁTOT!!!! MINDET LEGYILKOLHATTUK VOLNA ÉS A VÉRÜKBEN FÜRÖDHETTÜNK VOLNA!!! ERRE TI MICSINÁLTOK??? ITT RÖHÖGTÖK SZERENCSÉTLEN POLGÁROKON AKIK SZEMBE MERNEK SZÁLLNI EZEKKEL A SZARBANSZÜLÖTT MOCSKOS STRIGÓ KOMCSIBÉRENCEKKEL!!! HÁT TUDJÁTOK MIT??? BASZÓDJON MEG AZ A REBEKAPICSÁBÓL SARJADT ANYÁTOK AZZAL A GETTÓMENEKÜLT METÉLTFASZÚ ZSIDÓ APÁTOKKAL EGYÜTT!!! MEG LESZTEK BASZVA, ROHADÉK ZSIDÓFASZOK, KI LESZTEK IRTVA MIND EGY SZÁLIG!!!! ANYÁTOKAT A KERESZTFA TÖVÉBEN FOGOM MEGBASZNI, BEBASZLAK A GÁZKAMRÁBA TITEKET, ROHADT MOCSKOS ZSIDÓK!!!! PUSZTULJATOK KI A VILÁGBÓL, FASSZOPÓGECIK!!!!!"

névtelen szerző

Vaginális Gergely összes költeménye 1.

(Rögtönzött költemény egy lányhoz üres pillanatomban amikor épp nem a szekszuális önpusztitás rabjaként tölöttem kéjes büntetésemet)

Szép virágok s tündi fák,
Szedtem egy kis mazsolát,
Kezemben a kéjrudam,
Megbaszom most önmagam!

Jaj de nem bírom e magányt!
Érzem anyám sem hiába hányt,
Leszek én még seggtoló is,
S nem egy maszturbálóm golyóbis!

Sokat kell még erre várnom,
Szopás kúrás bestiális vágyom.
Egyszer elérem igen biza,
Remélem velem tartasz irány ibiza!