Mi lett veled...
(avagy egy szegény kisgyermek panasza a meddő életművészhez, inspiráció gyanánt)
Mi lett veled császárom,
Mindent elfelejtettél.
Lekakiltad lábszárom,
S reám szellentettél.
Feldereng közös múltunk,
Öreganyád bimbója.
Elektrosokk, égett bőr szag,
Csupa szép és jó móka.
De most egyedül vagyok,
S a falak oly komorak.
Már nem kergethetünk sikátorba,
Végtag hiányos lányokat.
Már nem égetünk keresztet,
Pedíg mindez nem rég volt.
Nyisd ki hát újra szemed,
Felettünk már a kéjbolt*.
*igen
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése