Hangya Gróf Krónikái 1

KESERŰ SZERELEM



Hangya Gróf az ablakán beszűrődő fényben fürdette bágyadt arcát, nézte ahogy madarak szabadon szárnyalnak, gondolatban velük tartott ám beteges teste egyre mélyebben süppedt a fotel karjai közt, ahogy a halott emlékek lehúzták a múlt sötétségébe.
Hangyagróf mélységesen szomorú, magányos ember volt.
Néha órákon át rótta a közeli temetőt friss holttestekért kutatva. Ugyanis szerelme halála óta nem lelte örömét az élők társaságában.
Egy éjszakán történt azonban, hogy amíg a zord halottas kertben járt ahol a szomorú sírköveket nedves moha borította, megcsapta orrát az a régi érzés. Az első találkozása Elzával. Milyen friss volt a teste milyen szép volt az a bordó posztó, milyen mennyei hamvas arca volt a lánynak, s ahogy besimult az ódon tölgy koporsó ölelésébe, visszautasíthatatlanul kívánatosnak tetszett.
Ekkor látta először a gróf ifjú húgát akit a tüdővész ragadott el rokonaitól, de tudta, hogy ez isteni jel. Egy újrakezdés mindkettejüknek, egy újabb iskolája a testiség művészetének, s ahogy a fekete ruhás gyászoló népség kijebb ment, Hangya ifjú rokona felé hajolt.-Ó míly ártatlan vagy Elza! És ugyanakkor milyen érett! Tested hordozza az élet minden tapasztalatát 10 éves létedre igazi úrihölgy lehettél-Sóhajtotta, s mohón elkezdte kigombolni nadrágját, miközben a lány nyakát csókolgatta. Eggyé váltak aznap este.
De ez már régen volt Elza az idő elteltével ráncos lett és barna. Egyre kevésbé hordozta azt a szépséget ami miatt a gróf a szívét adományozta neki annyi hónapja. S most négy évre rá nem maradt belőle semmi csak egy furcsa érzés, egy nosztalgikus gondolat és egy ragacsos tenyér.
Hangya elszégyelte magát amiért így elkalandozott, gyengének érezte magát a múlt kísértése miatt. Szeretett volna üvölteni de tudta nincs válasz sóhajára. S tovább lépdelt ám nem hagyta nyugodni ez az orrfacsaró illat, el is kiáltotta magát -Elza! Elza, te vagy az?! Drágám?! Hát visszatértél énhozzám?-A válasz kisvártatva jött egy közeli bokorból. Egy hetvenhat éves kovács volt az Szergely, aki feleségének hozott virágot. Szomorú arcát a kor erősen barázdálta, úgy tűnt percekkel ezelőtt még sírt, alakját a kezében tartott lámpás világította meg.-Én..én nem tudom ki maga.-Mondta, de akkor a gróf már nem hallotta amit dadogott, a szag hatására teljesen elöntötte a régi vágy.Megostromolta a tehetetlen öreg embert és megosztotta vele Elza iránti titkos vágyait. Átsegítette őt Elza birodalmába. A kéj birodalmába, ahova azelőt csak nekik volt bejárásuk.
Ám mikor a mennyei nedű átáramlott Szergelybe a minden hirtelen remegni kezdett, s mintha szétvált volna föld s Elza emelkedett volna ki iszonyú dühben égő szemekkel.-Örök hűséget esküdtél nekem! Hát most hol az örök hűség?! Ki a holtak birodamának kapujában kéjeleg, kövesse a sárkány útját s ne álljon meg a második kapuig! De te nem eszerint cselekedtél! Büntetésedet pedíg nem kerülheted el!-A Gróf teljesen megrémült a sátáni jelenet láttán, ám nem volt félős fajta s hamar válaszolt Elza lidércének.
-Szerelmem! Tudhatnád hogy csak te érted ver szívem, de nem bírom tovább, a második kapu birodalma távolodik öregségemre, de miattad akár a harmadik kapuig is elmennék! Csak adj egy kis időt!
-Elza tétován nézte ahogy a Gróf újra legugolt s magához húzta az öregúr ernyedt fejét majd felüvöltött. -Érted akár a harmadik lakatot is leverném, a harmadik gyűrűt is felhúznám, a harmadik bort is ledönteném drága egyetlen szerelmem!
S együtt égtek azon az éjszakán ahogy az ég és a föld örök nászba kezdett.