2008. január 26., szombat

érdekességek a nagyvilágból

A csimpánzok nem majmok?


Dr. Hans Fritzkopf elismert majombiológus kutatásaival egybevágnak a kanadai független tudós-akadémia által nemrég nyílvánosságra hozott eredmények, miszerint a csimpánzok valójában a homoszexuális négerek. A hírt közfelháborodás követte. Fritzkopf professzor DNSteszttel beizonyította, hogy Eddie Murphy és Micheal Jackson is csimpánznak számít.










képünkön: Dr Hans Fritzkopf egyik batájával

2008. január 24., csütörtök

Vaginális Gergely összes költeménye 2.

Mi lett veled...
(avagy egy szegény kisgyermek panasza a meddő életművészhez, inspiráció gyanánt)

Mi lett veled császárom,
Mindent elfelejtettél.
Lekakiltad lábszárom,
S reám szellentettél.

Feldereng közös múltunk,
Öreganyád bimbója.
Elektrosokk, égett bőr szag,
Csupa szép és jó móka.

De most egyedül vagyok,
S a falak oly komorak.
Már nem kergethetünk sikátorba,
Végtag hiányos lányokat.

Már nem égetünk keresztet,
Pedíg mindez nem rég volt.
Nyisd ki hát újra szemed,
Felettünk már a kéjbolt*.

*igen

2008. január 15., kedd

Hangya Gróf Krónikái 1

KESERŰ SZERELEM



Hangya Gróf az ablakán beszűrődő fényben fürdette bágyadt arcát, nézte ahogy madarak szabadon szárnyalnak, gondolatban velük tartott ám beteges teste egyre mélyebben süppedt a fotel karjai közt, ahogy a halott emlékek lehúzták a múlt sötétségébe.
Hangyagróf mélységesen szomorú, magányos ember volt.
Néha órákon át rótta a közeli temetőt friss holttestekért kutatva. Ugyanis szerelme halála óta nem lelte örömét az élők társaságában.
Egy éjszakán történt azonban, hogy amíg a zord halottas kertben járt ahol a szomorú sírköveket nedves moha borította, megcsapta orrát az a régi érzés. Az első találkozása Elzával. Milyen friss volt a teste milyen szép volt az a bordó posztó, milyen mennyei hamvas arca volt a lánynak, s ahogy besimult az ódon tölgy koporsó ölelésébe, visszautasíthatatlanul kívánatosnak tetszett.
Ekkor látta először a gróf ifjú húgát akit a tüdővész ragadott el rokonaitól, de tudta, hogy ez isteni jel. Egy újrakezdés mindkettejüknek, egy újabb iskolája a testiség művészetének, s ahogy a fekete ruhás gyászoló népség kijebb ment, Hangya ifjú rokona felé hajolt.-Ó míly ártatlan vagy Elza! És ugyanakkor milyen érett! Tested hordozza az élet minden tapasztalatát 10 éves létedre igazi úrihölgy lehettél-Sóhajtotta, s mohón elkezdte kigombolni nadrágját, miközben a lány nyakát csókolgatta. Eggyé váltak aznap este.
De ez már régen volt Elza az idő elteltével ráncos lett és barna. Egyre kevésbé hordozta azt a szépséget ami miatt a gróf a szívét adományozta neki annyi hónapja. S most négy évre rá nem maradt belőle semmi csak egy furcsa érzés, egy nosztalgikus gondolat és egy ragacsos tenyér.
Hangya elszégyelte magát amiért így elkalandozott, gyengének érezte magát a múlt kísértése miatt. Szeretett volna üvölteni de tudta nincs válasz sóhajára. S tovább lépdelt ám nem hagyta nyugodni ez az orrfacsaró illat, el is kiáltotta magát -Elza! Elza, te vagy az?! Drágám?! Hát visszatértél énhozzám?-A válasz kisvártatva jött egy közeli bokorból. Egy hetvenhat éves kovács volt az Szergely, aki feleségének hozott virágot. Szomorú arcát a kor erősen barázdálta, úgy tűnt percekkel ezelőtt még sírt, alakját a kezében tartott lámpás világította meg.-Én..én nem tudom ki maga.-Mondta, de akkor a gróf már nem hallotta amit dadogott, a szag hatására teljesen elöntötte a régi vágy.Megostromolta a tehetetlen öreg embert és megosztotta vele Elza iránti titkos vágyait. Átsegítette őt Elza birodalmába. A kéj birodalmába, ahova azelőt csak nekik volt bejárásuk.
Ám mikor a mennyei nedű átáramlott Szergelybe a minden hirtelen remegni kezdett, s mintha szétvált volna föld s Elza emelkedett volna ki iszonyú dühben égő szemekkel.-Örök hűséget esküdtél nekem! Hát most hol az örök hűség?! Ki a holtak birodamának kapujában kéjeleg, kövesse a sárkány útját s ne álljon meg a második kapuig! De te nem eszerint cselekedtél! Büntetésedet pedíg nem kerülheted el!-A Gróf teljesen megrémült a sátáni jelenet láttán, ám nem volt félős fajta s hamar válaszolt Elza lidércének.
-Szerelmem! Tudhatnád hogy csak te érted ver szívem, de nem bírom tovább, a második kapu birodalma távolodik öregségemre, de miattad akár a harmadik kapuig is elmennék! Csak adj egy kis időt!
-Elza tétován nézte ahogy a Gróf újra legugolt s magához húzta az öregúr ernyedt fejét majd felüvöltött. -Érted akár a harmadik lakatot is leverném, a harmadik gyűrűt is felhúznám, a harmadik bort is ledönteném drága egyetlen szerelmem!
S együtt égtek azon az éjszakán ahogy az ég és a föld örök nászba kezdett.

2008. január 3., csütörtök

Az élet iskolája



A kis Máté eltűnődve bámulta a tó vízén úszkáló kacsákat.
- Apu, meséld el, hogyan lettem én! - Kérlelte az apját. Az először hirtelen megszeppent, de tudta, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat; Máté elég idős már ahhoz, hogy megtudja, hogy működnek a dolgok. Nem esett zavarba. Rövid szünet után belekezdett:
- Nos kisfiam - Mosolygott - az egész úgy kezdődött, hogy egy tíz évvel ezelőtti esős májusi napon a villamoson utazván megpillantottam egy gyönyörű lányt. Ő volt a te anyukád.
Apu itt egy kicsit mintha kacagott volna, de Máté nem volt benne biztos, hogy nem csak köhécselt.
- Rögtön tudtam, hogy ő különleges. Leszállt a villamosról, és én követtem őt... egészen az első sikátorig. Az esőnek hála kevesen hallották ahogy felsikoltott azon a gyönyörű hangján - Apu beszéde meglágyult, és a tekintete is egészen nosztalgikus lett. Hirtelen bukkantak elő az emlékek.
- Szóval berántottam anyádat a sötétbe, és leszopattam. Nem volt semmi, nekem elhiheted! Ezekután rászartam a farkamra, és a szaros farkammal hágtam meg őt. Anyu csak sírt örömében! Majd... beleeresztettem az ondómat a szaros és addigra már jócskán véres vaginájába. Mellesleg - kacsintott Mátéra - ez voltál te, bütyök.
A kis Máté csak csöndesen hallgatta a történetet, és megpróbálta pontosan elképzelni, milyen szép is lehetett az anyukája akkor, és milyen jól érezhették magukat Apuval, aki folytatta:
- Miután végeztünk, az éj leple alatt szépen hazavonszoltam a teljesen elalélt anyut, és bezártam őt a pincénkbe. Szegény eleinte nagyon nehezen szokta meg, hogy csak a kulcsjukon keresztül kommunikálhatott velem. De - ahogy mondani szoktam - a szerelem mindent legyőz! Ezt jól jegyezd meg fiam. Minden nap rendszeresen juttattam be neki száraz kenyeret, és egy tálka vízet is. Azért, hogy ilyen szép nagy, és erős fiam legyen, majd ha megszületik! Ilyen szép és erős, mint amilyen lettél, pöcök!
- Javíthatatlan romantikus vagy apu
- Próbált hízelegni az apjának Máté, de még mielőtt befejezhette volna, hatalmas pofon csattant az arcán.
- Ne szakíts félbe, bütyök. - Apu keménykezű volt de igazságos, ezért a fiú tudta, hogy jogosan kapta a leteremtést: alig sírta el magát, csak szépen feltörölte ingujjával a vért a padról.
- Folytathatjuk?
Máté bólintott.
- Ezekután szomorú időszak következett. Anyád nehezen is viselte. Sokszor szökni próbált, de nem jutott messzire, csak a bejárati ajtóig. Ott értem őt utól az ásóval. Szóval szépen lassan megszokta, bár kissé lefogyott a hónapok során - bár lemerném fogadni, hogy ezt csak érted tette, pöcök! Hogy szép vékony legyen, amikor világra jössz!
Máté eltelt büszkeséggel. Apu folytatta:
- Szóval így teltek el ez a keserédes hónapok... azután, úgy 8 hónap elteltével, egy reggelen arra ébredtem, hogy anyád iszonyatosan sikoltozik, és vér csorog a pinceajtó alól. Rögtön tudtam, mert én mindig megérzem az ilyeneket, szóval rögtön tudtam, hogy az egy különleges pillanat! Ekkor születtél meg! Igaz, kicsit koraszülött voltál, és a melső lábaid sem fejlődtek ki rendesen, de anyáddal lelkiismeretesen neveltünk téged a kutyaólban. És nézd: egész szépen megnőttél!
A fiú szinte dagadt a büszkeségtől és az örömtől. Mostmár tudta, hogyan is működik a világ.
- Na menj, és etesd meg szépen a testvéreidet, meg anyádat a pincében, bütyök!


2008. január 2., szerda

valaki itt ki meri mondani a kib*szott igazságot barátaim!

művészkedhetünk akárhogy kedves szerzőtársaim, de mindnyájunknak fejet kell hajtanunk, amikor a valódi tehetség megnyilatkozik. (egy olvasói levél Winkler Róbertnek)

"A MOCSKOS ZSIDÓ GETTÓLAKÓ KURVA ANYÁD TE BÜDÖS CIONISTA ZSIDÓGECI, MI A FASZT SZÓRAKOZOL AZON HOGY A KIBASZOTT ZSERNYÁKOK MEGINT KÖNNYGÁZOZTAK, KIIRTHATTUK VOLNA AZ ÖSSZES FASSZOPÓ ZSARUGENYÓT, AZ ÖSSZES ROHADÉK FAKABÁTOT!!!! MINDET LEGYILKOLHATTUK VOLNA ÉS A VÉRÜKBEN FÜRÖDHETTÜNK VOLNA!!! ERRE TI MICSINÁLTOK??? ITT RÖHÖGTÖK SZERENCSÉTLEN POLGÁROKON AKIK SZEMBE MERNEK SZÁLLNI EZEKKEL A SZARBANSZÜLÖTT MOCSKOS STRIGÓ KOMCSIBÉRENCEKKEL!!! HÁT TUDJÁTOK MIT??? BASZÓDJON MEG AZ A REBEKAPICSÁBÓL SARJADT ANYÁTOK AZZAL A GETTÓMENEKÜLT METÉLTFASZÚ ZSIDÓ APÁTOKKAL EGYÜTT!!! MEG LESZTEK BASZVA, ROHADÉK ZSIDÓFASZOK, KI LESZTEK IRTVA MIND EGY SZÁLIG!!!! ANYÁTOKAT A KERESZTFA TÖVÉBEN FOGOM MEGBASZNI, BEBASZLAK A GÁZKAMRÁBA TITEKET, ROHADT MOCSKOS ZSIDÓK!!!! PUSZTULJATOK KI A VILÁGBÓL, FASSZOPÓGECIK!!!!!"

névtelen szerző

2008. január 1., kedd

Vaginális Gergely összes költeménye 1.

(Rögtönzött költemény egy lányhoz üres pillanatomban amikor épp nem a szekszuális önpusztitás rabjaként tölöttem kéjes büntetésemet)

Szép virágok s tündi fák,
Szedtem egy kis mazsolát,
Kezemben a kéjrudam,
Megbaszom most önmagam!

Jaj de nem bírom e magányt!
Érzem anyám sem hiába hányt,
Leszek én még seggtoló is,
S nem egy maszturbálóm golyóbis!

Sokat kell még erre várnom,
Szopás kúrás bestiális vágyom.
Egyszer elérem igen biza,
Remélem velem tartasz irány ibiza!