HOMER IS DEAD

Visszatérő poszt? Nem igazán...

Az utca embere

Hangyagróf krónikái 3. (1. rész)

A DOLOGHÁZ

Egy nap a gróf kilépett ódon kastélyának kapuján, hogy fiatal kora ellenére is aszott arcát a nap lágy sugarai nyaldoshassák újra. Érezte, hogy ez valami egészen különleges, elöntötte az élet iránti telhetetlen vágy. Ezen okból ő is meg akarta nyaldosni a nap arcát. Erre azonban nem nyílt lehetőség abban a pillanatban így hát elindult a közel eső faluba, mert már nagyon éhes volt, és hallotta cimborájától, a lélekfaló Safhauszen uzsorástól, hogy a helyi dologházba új csecsemő érkezett. Elindult, hát a dombon lefelé dalolászva, véres slejmet köpködve. Mire leért a falu elnéptelenedett. Ennek oka az lehetett, hogy meghallották Hangya dalát és mind bereteszelték kerítésüket és düledező viskóik lelakatolt ajtajai mögé húzódtak. A gróf mit sem törődve a hűvös fogadtatással tovább énekelte fennhangon. Eme kedves sorokat:

„Megeszem a csecsemőt
a csecsemőt Megeszem
a csecsemőt Megeszem
Megeszem a csecsemőt”

Hangya jól tudta, hogy miért bújt el mindenki, de őt csak a csecsemő érdekelte ezért egyenest a dologház ajtajához ment és kardjával úgy átdöfte a vastag tölgyfa ajtót hogy a másik oldalt 3 apáca is ráakadt pengéjére. Majd betört a magas torony szerű épületbe. -Hol van a gyerkőc asszonyom -kérdezte szórakozottan a rangidős apáca holttestétől a gróf. Nagyott nevetett a tévedésen és felfutott a csigalépcsőn tovább énekelve a dalt.

„Csecsemőt eszek,
Halál halál halál
Csecsemőt eszek
Halál halál halál”

A 3. lépcső fordulóban azonban hatalmas meglepetés várta egy karó képében amit mellkasa közepébe vágott egy öles nővér. Ejha -gondolta-micsoda ellenséges csürhe! Jobb lesz, ha minddel végzek! Azzal megragadta az apácát és a legközelebbi ablakon kivágta. A visítva repülő öregasszony már félúton szörnyethalt ám amikor testének terhe a rózsbaokorban landolt végkép elvesztette emberi formáját. Tudni illik, hogy a helybéli Szent Ulászló rend apácái üveg cserepeiket már régóta abba a bokorba szórták. Évente pedíg a legszebb kölykeiket az égő rózsabokor izzó cserepei közé vetették épp úgy ahogy ezt a Gróf tette puszta kélyvágyból. Ez után a kis merénylet után kissé türelmetlenül szaladt felfelé hármasával szerve a lépcsőfokokat. Már kopogott a szeme az éhségtől, és tudta is, hogy csak az árva kisfiúk húsa csillapíthatja határtalan étváágyát. A lépcső tetjén azonban újabb akadályba űtközött. Magas hosszúkás arcú ember volt izző szemekkel, csapzott vöröses barna szakállal, fején bogáncskoszorú kezében pedíg átkokkal teli súlyos könyv volt. Hangya is jól tudta, hogy kivel ma szembe került, az maga az ördög.

folyt köv...

Áldott és békés Karácsonyi Ünnepeket mindenki kedves családjának

Boldog mikulást meg ünnepeket kíván a Geciszar lustálkodó stábja és jómagam

A képhez a videó itt

Hangya Gróf Krónikái 2 (harmadik rész)

Rég nem történt semmi erre felé, szerkesztőségünkben a félelem és a gyűlölet lett az úr, de most már felszámoltuk és remélhetőleg hamarosan meg is erőszakoljuk a gonoszság forrását aki nem más mint a Pápa. Független vallási vezetők világosítottak fel hogy a világunkat súlytó háborúk és éhinségek nagy része mögött ő áll, ugyanis fordított kereszt alakú falloza áthasítja a boldogság szerény falazatát. ÉPP EZÉRT megkérünk mindenkit, hogy ha találkozik vele, vágjon le belőle egy darabot és eresszen rá egy adagot a saját szeretetéből.

Köszönjük. És most folytatódjon a várva várt mese...

A telep (3. fejezet)


Hangya elérzékenyülve érintette meg a kisded jóformán csonkká égett mancsocskáját remegő mutatóujjával. Könnyek patakzottak ki szeméből, térdrerogyott és úgy kezdte testét rázni a keserű zokogás.
Ne félj-mondta az öreg bohóc. Ennek az útnak nincs vége számodra. Ha erősen fohászkodsz a gyermekhez, segítséget kapsz Lázár bachhikus ostorai ellen. Kántáld a szent imát és bebocsátás nyersz a tűz kapujába. De jól vigyázz! Ha lázár megsejti miben mesterkedsz visszatér, és kevés időd lesz, hogy elhárítsd pokoli csattogását!
A gróf egyszerre tisztán látott. Tudta az imát hisz ifjú korában sokat énekelgette a temető beli portyái során.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
Kip-kop nagy gyerek, a kutyákkal szendereg, ha nem figyelik többiek, eltűnnek a sebelyek.
Kip-kop nem gyerek, vele vannak az egek, ellene az öregek, kezében meg késhegyek
Pity potty vér hegyek ránk szakadó fellegek, meghaltak az öregek, elégtek a gyermekek.
A ördögi varázsige hatására a elfeketedett kisfiú szép lassan kiemelkedett a a kocsiból , hurrikán tombolt, szemei izzottak, tenyerecskéiből fények csaptak elő. Nem volt az már gyermek, teste megduzzadt, szárnyak szakadtak ki hátából, varjak rikoltoztak mindenfelé, az oroszlánfejűek pedíg hasra fekve kántálták tovább az igét.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
A falu népe egyszerre vált fűrészporrá, s szállt bele a hatalamas szárnyas rovarba amivé a kisded vált. Kis kezei helyén kaszaboló ízelt lábak nőttek, hangja eltorzult motyogásá vált, szárnyai ostorozták a levegőt. A gróf megrettent ettől a hatalmas teremtménytől de tudta mi a dolga. Kardját kihúzta hüvelyéből s meglódítva a rovar egyetlen emberi részébe dobta, az elszenesedett csecsemő fejbe. Éles hanggal hasította át a babát a kard és ekkor minden elfehéredett, a fák, a bódék, a teremtmény és Lázár minde egyszerre semmivé lettek csak a bohóc állt egymaga és Hangya.
-Most mi történt?-kérdezte Hangya-hova menjek ezek után? Kihez fordulhatok.
De nem kapott választ, és hiába is könyörgött a bohóc is eltűnt, és csak Hangya maradt. Minden amit ismert köddé vált, minden amit értett, megszűnt. És csak ő maradt meg a fehérség.

Epilógus: Hangya bánatosan ült ágya szélén majd mikor könnyei felszáradtak előhúzott egy tálat ágya alól s a benne úszó kis barna hurkát szájába tömte.

Vége

Ősz köszöntő