feltámadott a tenger, a népnek tengere

Rövid kritika az Újszövetségről

Ha már tények szintjén beszélünk a vallásról, meg kell említenem azt a nem rég kiderült hírt miszerint a Biblia 2. évada csupán kereskedelmi célzattal készült. Miért is bolondította meg a tömegeket az Újszövetség katatón ön . Hisz minden jó izlésű olvasó tudja, hogy jelentős minőségbeli romlás és tartalmi sekélység jellemezte ezt a kötetet elődéhez képest.

Az Ószövetség egy igazi mestermű a maga módján. Nem köt kompromisszumokat ráadásul Isten karaktere egyszerre basz oda, vagy dumál egyenest az emberekhez. Nem kell neki szócső és kiválasztott nép a Zsidóké akik egyedüliként értik az ő szavát. Sokan haraptak erre rá imádták, de a megvilágosodó producerek folytatást akartak még melegiben. Nem érdkelte őket, hpgy a Biblia egy kerek egész. Így hát meg született az ötlet, folytatják a szériát "Isten fiának" életével. Ez mekkora szar már? A szakállas hippi behozásával nem, hogy fokozni nem tudták az eseményeket de az örökös ismétlésekkel és megbocsátásra tanítással minden érdeklődő okos embert elundorítottak. Nem véletlen, hogy a végül mégis csak észbe kapó írók lefújták az egész szörnyűséget, és nagy fináléként a csöves kinyírásának merész gesztusával akarták visszanyerni a közönség szimpátiáját. Ennek ellenére ez sem sikerült, hála a producerek gyávaságának és "feltámadás" mániájának. Jézus harmad napra feltámadt s vele együtt meghalt a remény, hogy valaha egy tökös befejezése lesz a Bibliának.

Kapjátok be gecis keresztények, mind ezt a pénzért?

HOMER IS DEAD

Visszatérő poszt? Nem igazán...

Az utca embere

Hangyagróf krónikái 3. (1. rész)

A DOLOGHÁZ

Egy nap a gróf kilépett ódon kastélyának kapuján, hogy fiatal kora ellenére is aszott arcát a nap lágy sugarai nyaldoshassák újra. Érezte, hogy ez valami egészen különleges, elöntötte az élet iránti telhetetlen vágy. Ezen okból ő is meg akarta nyaldosni a nap arcát. Erre azonban nem nyílt lehetőség abban a pillanatban így hát elindult a közel eső faluba, mert már nagyon éhes volt, és hallotta cimborájától, a lélekfaló Safhauszen uzsorástól, hogy a helyi dologházba új csecsemő érkezett. Elindult, hát a dombon lefelé dalolászva, véres slejmet köpködve. Mire leért a falu elnéptelenedett. Ennek oka az lehetett, hogy meghallották Hangya dalát és mind bereteszelték kerítésüket és düledező viskóik lelakatolt ajtajai mögé húzódtak. A gróf mit sem törődve a hűvös fogadtatással tovább énekelte fennhangon. Eme kedves sorokat:

„Megeszem a csecsemőt
a csecsemőt Megeszem
a csecsemőt Megeszem
Megeszem a csecsemőt”

Hangya jól tudta, hogy miért bújt el mindenki, de őt csak a csecsemő érdekelte ezért egyenest a dologház ajtajához ment és kardjával úgy átdöfte a vastag tölgyfa ajtót hogy a másik oldalt 3 apáca is ráakadt pengéjére. Majd betört a magas torony szerű épületbe. -Hol van a gyerkőc asszonyom -kérdezte szórakozottan a rangidős apáca holttestétől a gróf. Nagyott nevetett a tévedésen és felfutott a csigalépcsőn tovább énekelve a dalt.

„Csecsemőt eszek,
Halál halál halál
Csecsemőt eszek
Halál halál halál”

A 3. lépcső fordulóban azonban hatalmas meglepetés várta egy karó képében amit mellkasa közepébe vágott egy öles nővér. Ejha -gondolta-micsoda ellenséges csürhe! Jobb lesz, ha minddel végzek! Azzal megragadta az apácát és a legközelebbi ablakon kivágta. A visítva repülő öregasszony már félúton szörnyethalt ám amikor testének terhe a rózsbaokorban landolt végkép elvesztette emberi formáját. Tudni illik, hogy a helybéli Szent Ulászló rend apácái üveg cserepeiket már régóta abba a bokorba szórták. Évente pedíg a legszebb kölykeiket az égő rózsabokor izzó cserepei közé vetették épp úgy ahogy ezt a Gróf tette puszta kélyvágyból. Ez után a kis merénylet után kissé türelmetlenül szaladt felfelé hármasával szerve a lépcsőfokokat. Már kopogott a szeme az éhségtől, és tudta is, hogy csak az árva kisfiúk húsa csillapíthatja határtalan étváágyát. A lépcső tetjén azonban újabb akadályba űtközött. Magas hosszúkás arcú ember volt izző szemekkel, csapzott vöröses barna szakállal, fején bogáncskoszorú kezében pedíg átkokkal teli súlyos könyv volt. Hangya is jól tudta, hogy kivel ma szembe került, az maga az ördög.

folyt köv...

Áldott és békés Karácsonyi Ünnepeket mindenki kedves családjának

Boldog mikulást meg ünnepeket kíván a Geciszar lustálkodó stábja és jómagam

A képhez a videó itt

Hangya Gróf Krónikái 2 (harmadik rész)

Rég nem történt semmi erre felé, szerkesztőségünkben a félelem és a gyűlölet lett az úr, de most már felszámoltuk és remélhetőleg hamarosan meg is erőszakoljuk a gonoszság forrását aki nem más mint a Pápa. Független vallási vezetők világosítottak fel hogy a világunkat súlytó háborúk és éhinségek nagy része mögött ő áll, ugyanis fordított kereszt alakú falloza áthasítja a boldogság szerény falazatát. ÉPP EZÉRT megkérünk mindenkit, hogy ha találkozik vele, vágjon le belőle egy darabot és eresszen rá egy adagot a saját szeretetéből.

Köszönjük. És most folytatódjon a várva várt mese...

A telep (3. fejezet)


Hangya elérzékenyülve érintette meg a kisded jóformán csonkká égett mancsocskáját remegő mutatóujjával. Könnyek patakzottak ki szeméből, térdrerogyott és úgy kezdte testét rázni a keserű zokogás.
Ne félj-mondta az öreg bohóc. Ennek az útnak nincs vége számodra. Ha erősen fohászkodsz a gyermekhez, segítséget kapsz Lázár bachhikus ostorai ellen. Kántáld a szent imát és bebocsátás nyersz a tűz kapujába. De jól vigyázz! Ha lázár megsejti miben mesterkedsz visszatér, és kevés időd lesz, hogy elhárítsd pokoli csattogását!
A gróf egyszerre tisztán látott. Tudta az imát hisz ifjú korában sokat énekelgette a temető beli portyái során.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
Kip-kop nagy gyerek, a kutyákkal szendereg, ha nem figyelik többiek, eltűnnek a sebelyek.
Kip-kop nem gyerek, vele vannak az egek, ellene az öregek, kezében meg késhegyek
Pity potty vér hegyek ránk szakadó fellegek, meghaltak az öregek, elégtek a gyermekek.
A ördögi varázsige hatására a elfeketedett kisfiú szép lassan kiemelkedett a a kocsiból , hurrikán tombolt, szemei izzottak, tenyerecskéiből fények csaptak elő. Nem volt az már gyermek, teste megduzzadt, szárnyak szakadtak ki hátából, varjak rikoltoztak mindenfelé, az oroszlánfejűek pedíg hasra fekve kántálták tovább az igét.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
A falu népe egyszerre vált fűrészporrá, s szállt bele a hatalamas szárnyas rovarba amivé a kisded vált. Kis kezei helyén kaszaboló ízelt lábak nőttek, hangja eltorzult motyogásá vált, szárnyai ostorozták a levegőt. A gróf megrettent ettől a hatalmas teremtménytől de tudta mi a dolga. Kardját kihúzta hüvelyéből s meglódítva a rovar egyetlen emberi részébe dobta, az elszenesedett csecsemő fejbe. Éles hanggal hasította át a babát a kard és ekkor minden elfehéredett, a fák, a bódék, a teremtmény és Lázár minde egyszerre semmivé lettek csak a bohóc állt egymaga és Hangya.
-Most mi történt?-kérdezte Hangya-hova menjek ezek után? Kihez fordulhatok.
De nem kapott választ, és hiába is könyörgött a bohóc is eltűnt, és csak Hangya maradt. Minden amit ismert köddé vált, minden amit értett, megszűnt. És csak ő maradt meg a fehérség.

Epilógus: Hangya bánatosan ült ágya szélén majd mikor könnyei felszáradtak előhúzott egy tálat ágya alól s a benne úszó kis barna hurkát szájába tömte.

Vége

Ősz köszöntő

A Végső Igazság

Hangya Gróf Krónikái 2 (második rész)

Elsőre bocsánat régen posztoltunk egy kicsit leterhelt minket eza HILDes szezon de mostmár minden halott öreget beszolgáltattunk a jogosult kéjvágyóknak és jól meg is vastagodtunk belőle, nem is beszélve az ingyen aszaltpunciról (igaz skacok?) szóval folytatjuk ott hol annak idején abbahagytuk!

A Telep (2. fejezet)

A kisgyermek tetemének maradványa szétporladt a szörnyetegnek csapódva. Mintha magába szívta volna annak erejét, úgy duzzadt meg egyre csak alakja s nőtt volna méghatalmasabb árnyékot vetve a félelmükben földbegyökeredzett lábú lakosokra.
-Hatalmas úr ! -Kiáltotta az egyik.-Bocsájtsd meg eltévejedett szolgád támadását, nem tudja, hogy kivel áll szemben! Nem ismer tégedet kinek szavára élők halnak s holtak kelnek. Hagyj minket nyugodni, s fogadd a gyermeket áldozatunkként!
A nyugati szél mindíg csípős. Még ha nem is erős akkor is érezni a friss hegyi zamatot rajta. Hangya fülében a hajnali szél sistergett. Homlokáról véres izzadtság csordogált kövér cseppekben a szemöldökéig. Ott elágazva az orra vonalát követve, azon végig és le a földre. Potty.
-Miért követsz? FELELJ!!!
-Csend volt. Csak a sistergés hallatszott. Porzott a szikkadt föld, talán az oszló emberek is. Nem lehetett megállapítani, valós és valótlan összemosódott. Majd kisvártatva a feszült csendet a sötét úr mély hangja hasította fel.
-Hangya Gróf! Te utolsó galád féreg! Te ki a holtak birodalmában kéjelegsz most idejöttél megrontani népemet?! Hát halld szavam te satnya senkiházi! Ha mégegyszer utamba kerülsz olyan kínoknak teszlek ki, hogy egy életre megtanulod kerülni SZENT LÁZÁR HARAGJÁT!
-Szent...Lázár...Te? A leprások védőszentje? A végtaghiányos árvák felavatója?-Kérdezte a zavarodott gróf. De hát miért üldöztél ezidáig, mi azon ok amiért félelemben tartasz engem és ha tudod miért erre vetett utam arra válaszolj mi okból álmodtam erről a helyről évtizedek óta?! -Meglepetten állt a démoni alak, a kihívásként neki szezett kérdésektől. Talán a nyugati szél tette de hirtelen érezte már nem csak ő birtokolja az erőt melyet a környező vidék teremtményeiből nyer. Már nincs egyedül.
-Hát legyen! maradj itt az estére s megleled válaszod kérdéseidre. De ha holnapig nem felelsz meg három találós kérdésemre HALÁLOK HALÁLÁVAL HALSZ!-S ekkor tornádóváalakult majd szétfoszlotta levegőben,gomolygó füstként szent Lázár.
A falu lakói szorosabban kezdék körbeállni Hangyát. Egyik másik egyrehangosabban kezdte kántálni "a bolond, a bolond" amíg a csoportosulásból elő nem ált egy gyászos külsejű öreg bohóc, babakocsit tolva magaelött.
-Gyere ide fiam mondta barátságos hangon. Lépj ide és fogd meg gyermekemet, és választ kapsz kérdéseidre. -Ahogy a gróf közel lépett a babakocsiban egy elszenesedett kis tetemszerű lény nyitotta ki gennyes szemzugait és gügyögve nyúlt a rémülettől összeszorult gyomrú lovag felé.

Folytatjuk

Búcsú

Mert mi minden nap búcsúzunk, mivégre hát a boldogságunk?
Kikúszol csak belőlem, mint kövér barna gyermek
Könnyeim nem törlöd le, nem is lesz semmi sem utánunk...
Mert nem marad mögötted csak bú, s kocsonyás kis nedvek.

Elnézem a tested. Mosolygok rád, de tudom, nem lehetsz enyém,
Szerecsen bőröd repedezett, arcod barázdák szelik.
Hogy ki ne száradj, megitatlak, kacagj hát végre, kacagj felém!
De te nem mozdulsz, csak fekszel puhán, torzódat a habok verik.

Mivégre hát az a vad öröm, mivégre hát a sok rég volt szép emlék?
Megcsaltál. Miként a többi, úgy te is hűtlen vagy,
S hamiskás emléked barna jelét mégis-mégis a falra kennéd?!
De nyugodni pillantásod, örök illatod -tudom- sosem hagy.

Eltűnsz majd a forgatagban te is, rotyogásod már alig hallani
S révetegen nézzük egymást, mintha lenne még hátra valami...
mintha lenne még hátra valami...
mintha lenne még hátra valami...

Vaginális Gergely összes költeménye 6.

Kinek ?

Kinek adod be azt,
Ha nem állok már itt sután?
Kinek súgsz oda,
Egy lassú tánc után?
Kinek Veszed le azt,
Ha nem érzed már ruhám?
Kinek teszed be faszt,
Ha nem lesz már itt a pinám?

Kivered.


Körömpiszok

Körömpiszok, gyászkeret,
Keress nekem sírhelyet.
Te tudod azt legjobban,
Hogy aki gödörben van,
Annak bánata nincs,
s arca is gondtalan.
De köröm alatti piszok,
Helyzete is titok,
honnan került oda?

S miért ilyen édeskés.


Haikuk- Életképek

Kezemmel barangolok
nadrágomban. Mint
gyepen őzek

Homlokom verejtékes
a Gödör teraszán nyüzsörnek.
Szaron a legyek.

Lábujjaim közt kosz
kolónia, életkép.
Feketés szépség.

WHITEMAN 1. rész

Robert Crumb megrendítő társadalmi drámája 4 részben csak itt a geciszaron!

Vaginális Gergely összes költeménye 5.

Napjaim

Szart teszek,
Szart eszek,
Így telnek,
A reggelek.

Húsos szar,
Vékony hosszú,
Nem finom,
De nem vár bosszú.

Amúgy igen,
Néha nemis,
Alámfekhetsz,
Kaphatsz te is.

Potty

Potty

Potty

Szomorú?
Aligha szép
Jobbra mennék,
(vagy) Balra mennék...

(de már csak...)
Így telnek a napjaim,
Semmit se teszek,
Csak szart eszek,

És szart teszek.

Nem vicces de miért ne

Hangya Gróf Krónikái 2 (első rész)

A Telep



Négy napja lehetett úton a lovas. Elhagyott eddigre erdőt, falut, rétet, fogadót. Nem állt meg. Arca pedig csak rángott a feszültség és a fáradtság zavaros egyvelegétől. Nem aludt, nem evett csak menekült és tudta, hogyha megáll, utoléri a halál sötét sarlója. Érezte a bűzt, amely a sarkában járt és azt is tudta, hogy nem menekülhet, de ez most nem foglalkoztatta, ebben a pillanatban azonban megtorpant a ló ugyanis ismerős területre érkezett. Ez volt az. A hely ahol sosem járt de álmában mindig látta, hogy egyszer eljő.
A lepratelep.
A lepusztult viskók sora és a karámban tébláboló sovány szamarak könnyet csaltak a Gróf szemébe. –Hát itt vagyok. Itt kell megküzdenem esküdt ellenségemmel? Ezen a földön ahol csakis a béke honol?- Az egyik házikóból egy kisfiú szaladt ki arca jóindulattal szólva is erősen hiányos volt. Haja kócos kisördög benyomását keltette, jobb lábfejének hiánya pedig csak még inkább aranyossá tette a kis figurát. - A bái uá huánu?!- Üvöltötte a kisfiú de nagy igyekezetében eleredt a füle vére és ott helyben összeesett. Felnézett a gróf és látta ahogy a lombok közt közeledik. Hatalmas volt és sötét, ahogy lassan alászállt a föld is megremegett. A kisfiú a földön rángatózott szájából sárgás hab gyöngyözött a földre. Hangya ámulva nézte ezt a helyes kis életképet, mintha csak erőt akarna meríteni világának borzongató csodái közül. Harc közelgett de a környékbeliek is érezték a bajt és a viskókból kikecmeregtek a magukat vonszoló oroszlán fejű emberek. Szomorkásan lépdeltek a páncélos alak felé zsákvászon ruháikban és kérdőn néztek rá. -Nem én vagyok a ti ellenlábasotok jóemberek, hanem az ott!
- Kiáltotta a falu lakosainak, akik szemükkel kinyújtott karját követve az égről alá ereszkedő sötét alakra pillantottak. Jóval magasabb volt a grófnál. Arcát sisak fedte.
-ÁLLJ KI VELEM TE FÉREG!- Üvöltötte, Hangya s előrántotta méteres pallosát, majd odacsapott a démoni alaknak. Az meg se hátrált a hatástalan támadástól s nyomban akkorát csapott le támadójára, hogy az menten nekivágódott a földön pihenő kisgyermeknek. A lurkó teste detonációszerűen pukkant ki a páncélos alak súlya alatt. Meghalt. És ez hamar tudatosult a gróf verejtékező homloka mögött is. Kétségbe esett a szörnyű fordulattól. Felkapta a gyermek élettelen testét, amelyből még csordogált az élet vörösbora valami sárgás hab társaságában s arcába vágta a roppant teremtménynek. A felhők összegyűltek s a fákat tépték a vad szelek. Eső sortüze záporozta a falu tanácstalan lakóit.

Folytatjuk

Cím nélkül

...Igen.

Vaginális Gergely összes költeménye 4.

Őszi emlék

Könnyeznek a bokrok
Érzem,
Zokognak.
Az eget
Kémlelem...
Az eső lassan jő
Lemossa a koszt
A piszkot
De van amit nem mos le
Te kis piszok
Emlékszel?
A susogó fák árnyéka?
Senki se hallotta meg.
Zihálás
Gondolsz még rá?
Kolbász szag
Néha...
Nem csak kolbász volt
Soha
Piszkos volt?
Talán.
Pőre...
Igen.
Most esik
Megváltoztunk...

Művelődjünk