Művelődjünk

egy 5éves üdvöske

megtaláltam a Gergely kollega húsvéti pornóposztjában bemutatott nyúlúr kistestvérét Pimpinkint, aki mint kiderült egy pedofil szex-szekta hírhedt zsánerkaraktere és egyben fedőfigurája is.

A videó másik főszereplője a fiatal, ám -mint neve is egyértelműen elárulja- annál tapasztaltabb Csicsi. Szerkesztőségünk kiderítette, hogy az 5éves lányt eredeti nevén: Orsós Bagamérit (édesanyja saját bevallása szerint, azt hiszi, hogy a Bagaméri női- keresztnév) a szekta másfél évesen vásárolta meg családjától, egy HBO dekóderrel. A fiatal művésznő azóta bejárta a bolygó gyermekorientált alvilágát Moszkvától a Vatikánig, azonban érdekessség, hogy a mai napig is csak olául tud beszélni. Természetesen sem a lemezen, sem a klipben nem Csicsi énekét halljuk, de már hozzászokhattunk, hogy a popzenébe már csak a testük miatt kerülnek be a lányok. A fedőszervezet által kiocsájtott CD-k tartalmazzák az itt is megnézhető ízlésesen adagolt-, sejtető előzetest, valamint egy kódszámot, mely egy hónapig bebocsájtást jelent a nyúl szervezet weboldalára. jó szórakozást hozzá

Nemtom.hu vs költészet

Round 1
Ady vs Nemtom

q: q: Sem utódja, sem boldog ôse, Sem rokona, sem ismerôse, Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié.
a: Ugyan :)

Round 2

Pilinszky vs Nemtom

q: A pokol térélmény. A mennyország is.
a: Nem.
q: Kétféle tér. A mennyország szabad, a másika lefele látunk, mint egy alagsori szobába,föntrõl lefele látunk, mintha egy lépcsõházból kukucskálnánk lefele egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?) alagsori szobának ajtaján át.
a: Nem tudom.
q: Ott az történik, ami épp nekem kibírhatatlan
a: Á! Hülyeség.
q: Talán nem egyéb, kibontanak egy rongyosládát, lemérik, hány kiló egy hattyú,
a: Nem.
q: vagy ezerszeres ismétlésben olyasmirõl beszélnek azzal az egyetlen lénnyel, kit szeretek, mirõl se írni, se beszélni nem lehet, nem szabad.
a: Igen. Sőt...!
q: Ezek alapján szerinted Pilinszky meleg volt?
a: Igen. :)

...a folytatásban József Attila, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső, próbálja versei segítségével legyőzni a nemtom.hu mindíg frappáns válaszait.

Kellenes húsvéti ünnepeket

A geciszar blog ezennel utólag is kellemes ünnepeket kíván közönségének. Az alkalom komolysága miatt új sorozatot nyitunk meg, melynek bemutató darabja stílszerűen az aktuális eseményhez kapcsolódik. A képen a húsvéti nyúl látszik aki a húsvéti munkálatok, és az állatkerti simogató gyötrelmei után gyöngéd kezek cirógatására szorul. Csinos segítőtársa Veronika tehetséges feltörekvő dráma szakos prostituált pedíg készségesen segít fellendíteni a szomorú tapsifüles tavaszi szünetét. a képsor teljes pompájában megtekinthető itt.

Pontozásom alapján 5/5 fantáziadús, drámai, keserédes akárcsak az élet

Nemtom.hu ÚJRATÖLTVE

q: Szevasz te patkány!!!!!!!!!!
a: szia
q: anyádat kinyaltad már a héten?
a: Ugyan! Nem hiszem.
q: de igen, hiszed!
a: Nem.
q: nem!
a: Igen.
q: a jó öreg tapsihapsi trükk mindig beválik.
a: Ez milyen duma már :)
q: olyan amivel anyádat is felszedtem ;-)
a: Nem.
q: tényleg nem szedtem fel, igazad van.
a: De.

Wolfgang, az ápoló 1

Az öreg félve körbepillantott a sötét szobában. Szegényes bútorozású, rideg kis helység volt, a falakról lógó pár régi fotón kívül csak a bevetetlen ágy árulkodott róla, hogy talán él is ott valaki. Csend volt, feszült csend. Egyedül az a fránya poros vekker kattogott, s az öregnek úgy tűnt, egyre hangosabban, és hangosabban. Tik. Tak. Tik. Tak.
Pár perc és bejön. Előre tudta, hogy be fog jönni, mert mindig ilyenkor jön, és ha ő jön, akkor jön újra a fájdalom. A derékfájás, a szívbántalmak, és a rettenetes kín a tomporánál, ó, az a rettenetes kín.
Nem... most az egyszer nem fogja hagyni, hogy az az őrült újból megtegye azt. Az öreget három és fél éve dugták be az otthonba, és azóta minden egyes szerda délután maga volt a pokol. Izzadt, ráncos ujjai elfehéredtek, ahogy a feltoluló emlékektől megriadva még jobban rászorított a műanyag villa markolatára. Az az őrült ember... végig csak suttog... mindig csak suttog, szörnyű dolgokat, és néha énekel is, halkan... olyan nagyon halkan, hogy még a feszülő bőr ropogását is hallani lehet. És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy ő hiába zokog, hiába zihál, és hiába próbál sikoltani, senki sem hallja meg.
Félelmében könnyek szöktek a szemébe. Annyi mindent megélt már a 87 év alatt, de soha nem gondolta volna, hogy élete alkonya lesz a legszörnyűbb az egészből. Szemei előtt most is ott lebegett az a démoni vigyor. Hallotta a suttogást...
De nem, most nem szabad megijedni. Most végre véget vet az őrült ember rémuralmának, végre megmutatja, hogy hiába gyenge és vén, vele nem lehet csak úgy... csak úgy... packázni. A gyógyszerektől állandó kábaságban volt ugyan, de így is tisztán látta maga előtt, ahogy az őrült nyakába döfi a villát, még mielőtt az... még mielőtt bármit is tenne. Még mielőtt suttogni kezdene... és kattogott a vekker. Tik. Tak. Tik. Tak.
Aztán... meghallotta a lépteket. És a fütyörészést. Már a folyósón van. Jön.
Az idő megállt, és felgyorsult egyszerre. A szíve úgy vert, hogy már sem a vekkert, sem a közeledő lépteket nem hallotta. És kinyílt az ajtó, rideg fénnyel árasztva el a szobát. Az öreg görcsösen megszorította a villát a háta mögött, ahogy a sötét, fütyörésző alak belépett, és fátyolos hangon megszólalt:
- Verőfényes szép napot, Kovács úr, felkészültünk a mai vizitre?
Az öreg szíve úgy zakatolt, mint egy mozdony. Meglendítette karját, és a nyakra célzott, de elvétette, az ajtófélfán pici darabokra tört a műanyag evőeszköz. Érezte, ahogy a combjába fúródik az injekciós tű, látta a rettegett arcot, ahogy mélyen belenéz az övébe, és elmosolyodik.
- Ejnye-bejnye, kedvesem, hát már vártál rám?
A szavak összefolytak a heves szívdobogásával, az óra tiktakolásával, az üvöltő suttogással. A nadrágjának szakadásával, a zipzárok szörnyű hangjával, a vazelines tubusban matató ujjak puha neszével. Saját elkeseredett nyöszörgésével. Az ápoló halk énekével, az ágy szomorú nyikorgásával.
A sötét kis szobában tovább kattogott az öreg vekker, valahol az udvaron egy madárka csicsergett, lassan besütött a nap a redőny rései közt.
És az öreg zihálását most sem hallotta senki.