Hangya Gróf Krónikái 2 (második rész)

Elsőre bocsánat régen posztoltunk egy kicsit leterhelt minket eza HILDes szezon de mostmár minden halott öreget beszolgáltattunk a jogosult kéjvágyóknak és jól meg is vastagodtunk belőle, nem is beszélve az ingyen aszaltpunciról (igaz skacok?) szóval folytatjuk ott hol annak idején abbahagytuk!

A Telep (2. fejezet)

A kisgyermek tetemének maradványa szétporladt a szörnyetegnek csapódva. Mintha magába szívta volna annak erejét, úgy duzzadt meg egyre csak alakja s nőtt volna méghatalmasabb árnyékot vetve a félelmükben földbegyökeredzett lábú lakosokra.
-Hatalmas úr ! -Kiáltotta az egyik.-Bocsájtsd meg eltévejedett szolgád támadását, nem tudja, hogy kivel áll szemben! Nem ismer tégedet kinek szavára élők halnak s holtak kelnek. Hagyj minket nyugodni, s fogadd a gyermeket áldozatunkként!
A nyugati szél mindíg csípős. Még ha nem is erős akkor is érezni a friss hegyi zamatot rajta. Hangya fülében a hajnali szél sistergett. Homlokáról véres izzadtság csordogált kövér cseppekben a szemöldökéig. Ott elágazva az orra vonalát követve, azon végig és le a földre. Potty.
-Miért követsz? FELELJ!!!
-Csend volt. Csak a sistergés hallatszott. Porzott a szikkadt föld, talán az oszló emberek is. Nem lehetett megállapítani, valós és valótlan összemosódott. Majd kisvártatva a feszült csendet a sötét úr mély hangja hasította fel.
-Hangya Gróf! Te utolsó galád féreg! Te ki a holtak birodalmában kéjelegsz most idejöttél megrontani népemet?! Hát halld szavam te satnya senkiházi! Ha mégegyszer utamba kerülsz olyan kínoknak teszlek ki, hogy egy életre megtanulod kerülni SZENT LÁZÁR HARAGJÁT!
-Szent...Lázár...Te? A leprások védőszentje? A végtaghiányos árvák felavatója?-Kérdezte a zavarodott gróf. De hát miért üldöztél ezidáig, mi azon ok amiért félelemben tartasz engem és ha tudod miért erre vetett utam arra válaszolj mi okból álmodtam erről a helyről évtizedek óta?! -Meglepetten állt a démoni alak, a kihívásként neki szezett kérdésektől. Talán a nyugati szél tette de hirtelen érezte már nem csak ő birtokolja az erőt melyet a környező vidék teremtményeiből nyer. Már nincs egyedül.
-Hát legyen! maradj itt az estére s megleled válaszod kérdéseidre. De ha holnapig nem felelsz meg három találós kérdésemre HALÁLOK HALÁLÁVAL HALSZ!-S ekkor tornádóváalakult majd szétfoszlotta levegőben,gomolygó füstként szent Lázár.
A falu lakói szorosabban kezdék körbeállni Hangyát. Egyik másik egyrehangosabban kezdte kántálni "a bolond, a bolond" amíg a csoportosulásból elő nem ált egy gyászos külsejű öreg bohóc, babakocsit tolva magaelött.
-Gyere ide fiam mondta barátságos hangon. Lépj ide és fogd meg gyermekemet, és választ kapsz kérdéseidre. -Ahogy a gróf közel lépett a babakocsiban egy elszenesedett kis tetemszerű lény nyitotta ki gennyes szemzugait és gügyögve nyúlt a rémülettől összeszorult gyomrú lovag felé.

Folytatjuk

Búcsú

Mert mi minden nap búcsúzunk, mivégre hát a boldogságunk?
Kikúszol csak belőlem, mint kövér barna gyermek
Könnyeim nem törlöd le, nem is lesz semmi sem utánunk...
Mert nem marad mögötted csak bú, s kocsonyás kis nedvek.

Elnézem a tested. Mosolygok rád, de tudom, nem lehetsz enyém,
Szerecsen bőröd repedezett, arcod barázdák szelik.
Hogy ki ne száradj, megitatlak, kacagj hát végre, kacagj felém!
De te nem mozdulsz, csak fekszel puhán, torzódat a habok verik.

Mivégre hát az a vad öröm, mivégre hát a sok rég volt szép emlék?
Megcsaltál. Miként a többi, úgy te is hűtlen vagy,
S hamiskás emléked barna jelét mégis-mégis a falra kennéd?!
De nyugodni pillantásod, örök illatod -tudom- sosem hagy.

Eltűnsz majd a forgatagban te is, rotyogásod már alig hallani
S révetegen nézzük egymást, mintha lenne még hátra valami...
mintha lenne még hátra valami...
mintha lenne még hátra valami...

Vaginális Gergely összes költeménye 6.

Kinek ?

Kinek adod be azt,
Ha nem állok már itt sután?
Kinek súgsz oda,
Egy lassú tánc után?
Kinek Veszed le azt,
Ha nem érzed már ruhám?
Kinek teszed be faszt,
Ha nem lesz már itt a pinám?

Kivered.


Körömpiszok

Körömpiszok, gyászkeret,
Keress nekem sírhelyet.
Te tudod azt legjobban,
Hogy aki gödörben van,
Annak bánata nincs,
s arca is gondtalan.
De köröm alatti piszok,
Helyzete is titok,
honnan került oda?

S miért ilyen édeskés.


Haikuk- Életképek

Kezemmel barangolok
nadrágomban. Mint
gyepen őzek

Homlokom verejtékes
a Gödör teraszán nyüzsörnek.
Szaron a legyek.

Lábujjaim közt kosz
kolónia, életkép.
Feketés szépség.

WHITEMAN 1. rész

Robert Crumb megrendítő társadalmi drámája 4 részben csak itt a geciszaron!

Vaginális Gergely összes költeménye 5.

Napjaim

Szart teszek,
Szart eszek,
Így telnek,
A reggelek.

Húsos szar,
Vékony hosszú,
Nem finom,
De nem vár bosszú.

Amúgy igen,
Néha nemis,
Alámfekhetsz,
Kaphatsz te is.

Potty

Potty

Potty

Szomorú?
Aligha szép
Jobbra mennék,
(vagy) Balra mennék...

(de már csak...)
Így telnek a napjaim,
Semmit se teszek,
Csak szart eszek,

És szart teszek.

Nem vicces de miért ne

Hangya Gróf Krónikái 2 (első rész)

A Telep



Négy napja lehetett úton a lovas. Elhagyott eddigre erdőt, falut, rétet, fogadót. Nem állt meg. Arca pedig csak rángott a feszültség és a fáradtság zavaros egyvelegétől. Nem aludt, nem evett csak menekült és tudta, hogyha megáll, utoléri a halál sötét sarlója. Érezte a bűzt, amely a sarkában járt és azt is tudta, hogy nem menekülhet, de ez most nem foglalkoztatta, ebben a pillanatban azonban megtorpant a ló ugyanis ismerős területre érkezett. Ez volt az. A hely ahol sosem járt de álmában mindig látta, hogy egyszer eljő.
A lepratelep.
A lepusztult viskók sora és a karámban tébláboló sovány szamarak könnyet csaltak a Gróf szemébe. –Hát itt vagyok. Itt kell megküzdenem esküdt ellenségemmel? Ezen a földön ahol csakis a béke honol?- Az egyik házikóból egy kisfiú szaladt ki arca jóindulattal szólva is erősen hiányos volt. Haja kócos kisördög benyomását keltette, jobb lábfejének hiánya pedig csak még inkább aranyossá tette a kis figurát. - A bái uá huánu?!- Üvöltötte a kisfiú de nagy igyekezetében eleredt a füle vére és ott helyben összeesett. Felnézett a gróf és látta ahogy a lombok közt közeledik. Hatalmas volt és sötét, ahogy lassan alászállt a föld is megremegett. A kisfiú a földön rángatózott szájából sárgás hab gyöngyözött a földre. Hangya ámulva nézte ezt a helyes kis életképet, mintha csak erőt akarna meríteni világának borzongató csodái közül. Harc közelgett de a környékbeliek is érezték a bajt és a viskókból kikecmeregtek a magukat vonszoló oroszlán fejű emberek. Szomorkásan lépdeltek a páncélos alak felé zsákvászon ruháikban és kérdőn néztek rá. -Nem én vagyok a ti ellenlábasotok jóemberek, hanem az ott!
- Kiáltotta a falu lakosainak, akik szemükkel kinyújtott karját követve az égről alá ereszkedő sötét alakra pillantottak. Jóval magasabb volt a grófnál. Arcát sisak fedte.
-ÁLLJ KI VELEM TE FÉREG!- Üvöltötte, Hangya s előrántotta méteres pallosát, majd odacsapott a démoni alaknak. Az meg se hátrált a hatástalan támadástól s nyomban akkorát csapott le támadójára, hogy az menten nekivágódott a földön pihenő kisgyermeknek. A lurkó teste detonációszerűen pukkant ki a páncélos alak súlya alatt. Meghalt. És ez hamar tudatosult a gróf verejtékező homloka mögött is. Kétségbe esett a szörnyű fordulattól. Felkapta a gyermek élettelen testét, amelyből még csordogált az élet vörösbora valami sárgás hab társaságában s arcába vágta a roppant teremtménynek. A felhők összegyűltek s a fákat tépték a vad szelek. Eső sortüze záporozta a falu tanácstalan lakóit.

Folytatjuk