Hangya Gróf Krónikái 2 (harmadik rész)

Rég nem történt semmi erre felé, szerkesztőségünkben a félelem és a gyűlölet lett az úr, de most már felszámoltuk és remélhetőleg hamarosan meg is erőszakoljuk a gonoszság forrását aki nem más mint a Pápa. Független vallási vezetők világosítottak fel hogy a világunkat súlytó háborúk és éhinségek nagy része mögött ő áll, ugyanis fordított kereszt alakú falloza áthasítja a boldogság szerény falazatát. ÉPP EZÉRT megkérünk mindenkit, hogy ha találkozik vele, vágjon le belőle egy darabot és eresszen rá egy adagot a saját szeretetéből.

Köszönjük. És most folytatódjon a várva várt mese...

A telep (3. fejezet)


Hangya elérzékenyülve érintette meg a kisded jóformán csonkká égett mancsocskáját remegő mutatóujjával. Könnyek patakzottak ki szeméből, térdrerogyott és úgy kezdte testét rázni a keserű zokogás.
Ne félj-mondta az öreg bohóc. Ennek az útnak nincs vége számodra. Ha erősen fohászkodsz a gyermekhez, segítséget kapsz Lázár bachhikus ostorai ellen. Kántáld a szent imát és bebocsátás nyersz a tűz kapujába. De jól vigyázz! Ha lázár megsejti miben mesterkedsz visszatér, és kevés időd lesz, hogy elhárítsd pokoli csattogását!
A gróf egyszerre tisztán látott. Tudta az imát hisz ifjú korában sokat énekelgette a temető beli portyái során.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
Kip-kop nagy gyerek, a kutyákkal szendereg, ha nem figyelik többiek, eltűnnek a sebelyek.
Kip-kop nem gyerek, vele vannak az egek, ellene az öregek, kezében meg késhegyek
Pity potty vér hegyek ránk szakadó fellegek, meghaltak az öregek, elégtek a gyermekek.
A ördögi varázsige hatására a elfeketedett kisfiú szép lassan kiemelkedett a a kocsiból , hurrikán tombolt, szemei izzottak, tenyerecskéiből fények csaptak elő. Nem volt az már gyermek, teste megduzzadt, szárnyak szakadtak ki hátából, varjak rikoltoztak mindenfelé, az oroszlánfejűek pedíg hasra fekve kántálták tovább az igét.
Kip-kop kisgyerek, kutyák között hentereg, ha a kölyök nem beteg megverik az öregek.
A falu népe egyszerre vált fűrészporrá, s szállt bele a hatalamas szárnyas rovarba amivé a kisded vált. Kis kezei helyén kaszaboló ízelt lábak nőttek, hangja eltorzult motyogásá vált, szárnyai ostorozták a levegőt. A gróf megrettent ettől a hatalmas teremtménytől de tudta mi a dolga. Kardját kihúzta hüvelyéből s meglódítva a rovar egyetlen emberi részébe dobta, az elszenesedett csecsemő fejbe. Éles hanggal hasította át a babát a kard és ekkor minden elfehéredett, a fák, a bódék, a teremtmény és Lázár minde egyszerre semmivé lettek csak a bohóc állt egymaga és Hangya.
-Most mi történt?-kérdezte Hangya-hova menjek ezek után? Kihez fordulhatok.
De nem kapott választ, és hiába is könyörgött a bohóc is eltűnt, és csak Hangya maradt. Minden amit ismert köddé vált, minden amit értett, megszűnt. És csak ő maradt meg a fehérség.

Epilógus: Hangya bánatosan ült ágya szélén majd mikor könnyei felszáradtak előhúzott egy tálat ágya alól s a benne úszó kis barna hurkát szájába tömte.

Vége